Hat, oltással kapcsolatos tévhitet cáfol meg Kemenesi Gábor virológus

Sok ember hallomásból, vagy az internetről, különféle kommentekből próbál infókat szerezni. Ebből számos félreértés adódhat, sőt tévhitek kelhetnek szárnyra. A WMN magazinnak Kemenesi Gábor virológus beszélt a Covid-19 elleni vakcinákkal kapcsolatos tévhitekről.

Az első tévhit

Az immunrendszerünk magától is megbirkózna a vírussal és semmilyen mesterséges anyagot nem kéne a szervezetünkbe juttatni.

Az „erős” immunrendszer fogalma leginkább a jó reakcióidejű immunválaszt jelenti. Maga az „immunerősítés” is egy tévesen kezelt fogalom, hiszen a jól működő immunrendszer egy jól működő és egészséges szervezet része, ezt tehát pusztán vitaminok szedésével nem érhetjük el. A fertőző betegségek ellen pedig az immunrendszerünk úgy tud védekezni, hogy valamilyen formában megismeri és megtanulja őket. Ezt vagy a megfertőződéssel, és annak minden ismert és ismeretlen kockázatával, vagy az emberiséget már számtalanszor megmentő vakcinákkal érhetjük el.

A második tévhit

Sokan úgy érzik, hogy a kifejlesztett oltóanyagok mellékhatásai nem ismertek és így tulajdonképpen egy emberkísérletről van szó, hiszen többször derült már ki gyógyszerekről, hogy károsak.

A jelenlegi oltóanyagok fejlesztése pontosan ugyanúgy zajlik, mint bármely gyógyszerkészítményé. Sőt, a klinikai vizsgálatokba bevont emberek száma a szokásos sokszorosa a COVID-19 vakcinák esetében. Ráadásul a modern vakcinákban (mRNS, vektor) nincsenek természetellenes anyagok. MRNS-ből minden pillanatban ezermilliárdnyi van a testünkben.

A harmadik tévhit

Az influenzavírus is jelen van az életünkben, de amiatt mégsem borítjuk fel az egész életünket és emiatt a kötelező oltással pedig leginkább a gyógyszergyárnak akarnak kedvezni.

A SARS-CoV-2 nem influenza, hanem egy annál jóval nagyobb halálozással járó, légúton át terjedő vírus. Ha ezzel kerülünk kórházba, háromszor nagyobb esélyünk van a végzetes kimenetelre, mint az influenzánál. A pandémia miatt sok gyártó gyártási áron forgalmazza a készítményt, tehát kevesebbet keres rajta, mint azt megtehetné.

A negyedik tévhit

Miért nem lehet magánügy az oltás? Ha jók a vakcinák, akkor a beoltottaknak miért kell félnie az oltatlanoktól?

Ez olyan, mintha vezetés közben önkényesen dönthetnénk arról, hogy mikor hajtunk gyorsan, hiszen bízunk a saját vezetési képességeinkben, mi baj lehet? Sajnos a járvány esetében sem láthatjuk előre, hogy ki kerül kórházba, ki kinek adja át a megbetegedést, így az oltakozás egyáltalán nem magánügy. A társadalom működését és egymás egészségét is védjük vele. Az oltások kockázata messze elmarad a vírusfertőzés kockázatától, ez tudományos tény.

Az ötödik tévhit

A vakcinák miatt kezdett el mutálódni a vírus.

Ez elég gyakori tévhit. A variánsok létrejöttére ott van a legnagyobb esély, ahol a vírus nagyon terjed. Minél többször másolja önmagát – ez a kontrollálatlan fertőzésnél és járványnál jelentkezik legjobban, – annál nagyobb esély van újabb, jobban terjedő variánsok létrejöttére. Bármely más járvány is pontosan így működne a természetben.

A hatodik tévhit

Az oltásoknak nem lehet tudni, hogy milyen hosszútávú tünetei lesznek, ráadásul már most sok nő a ciklusának a megváltozásról számol be.

Számszerű adatok igazolják, hogy ezerszer, tízezerszer nagyobb kockázata van annak, hogy a vírusfertőzés valamilyen súlyos szövődményt okoz, mint annak, hogy az oltás teszi ezt. Megszokott probléma az, hogy az oltás hatással van a menstruációra. Kizárólag az mRNS vakcinának nincs ciklusra tett negatív hatása.