Csókay elmondja az igazat a sziámi ikrek szétválasztásáról – teljes interjú

Az idegsebész kötelességének érzi, hogy megírja a valóságot a bangladesi ikrek szétválasztásáról, ezért ír naplót a történtekről. Íme a Csókay interjú, amiből fény derül az igazságra.

Ripost7: Mi a célja azzal, hogy nyilvánosságra hozza a naplóbejegyzéseit?

Dr. Csókay András: A fő célja az, hogy újra imára hívjam magyar testvéreinket, akik csoportos lelki támogatást nyújtottak az ikrek szétválasztásához. Nem mindenki hívő, a szeretettel való odagondolás is hat. A pszichológiában bebizonyították, hogy ez működik, csak nem tudjuk még tudományosan leírni, pontosan hogyan.

Ripost7: Úgy gondolja, a rengeteg magyar imádság hozzájárult a bangladesi ikrek sikeres szétválasztásához?

Cs. A.: Három tényező játszott szerepet. Nyilvánvalóan szükség volt a szakmai tudásra. A másik tényezőt azok a szigorúan tudományos idegsebészeti ötletek jelentik, amiket a Jézus-imákban kaptunk. A harmadik a csoportos, nagy közösségi lelki támogatás. Mindhárom egyformán fontos volt.

Ripost7: Milyen ötleteket kaptak Jézustól?

Cs. A.: Amikor 2017-ben megláttam a gyerekekről a képeket, akkor azt mondtam, lehetetlen őket szétválasztani. Azután elkezdtem imádkozni a Jézus-imát, és jött az az ötlet, hogy először az érpályák szétválasztását oldjuk meg. Ezt követően még 5 ilyen ötletet kaptam a műtéthez, az operáció közben pedig két életmentő sugallatot kaptam.

Ripost7: Vannak, akik ezt megmosolyogják, sőt gúnyolódnak miatta. Hogyan viseli azt, hogy sokan nem fogadják el a hit erejét?

Cs. A.: Igen, az imádság miatt nagyon sokan megmosolyogtak, kinevettek, kigúnyoltak. Megtapasztaltuk a világban működő rosszat. Ahova beteszi a lábát a jó, oda törekszik a rossz is. Ez a hatalmas harc zajlott az elejétől fogva, a műtét után, de már közben is és valamilyen szinten még mindig tart.

Ripost7: Ön azt írta, nem ért egyet a sikerkommunikációval. Ez azt jelenti, hogy nem tartja maradéktalanul sikeresnek a műtétet? Hiszen mindkét kislány él, erre kevesen fogadtak volna 2017-ben.

Cs. A.: Nagy nehézséget okozott, hogy a tudtomon kívül, a beleegyezésem nélkül beszéltek sikerről a műtét után, amikor a gyerekek még életveszélyben voltak. A műtét – az elmúlt 50 évben közölt 30 hasonló esetet figyelembe véve – egyértelműen sikeres volt. Az egyik kislány teljesen jól van, de sajnos a másik nincsen jól. Lassan, nagyon lassan fejlődik ugyan, de nem tudjuk, meddig, mire lesz majd képes. Az a véleményem, hogy lehetne jobban is, ha nincsenek ostoba akadályozó tényezők.

Ripost7: Mire gondol, milyen akadályozó tényezőkről van szó?

Cs. A.: Mondok egy példát. Amikor szétfűrészeltük a koponyákat, egy marék csontot kaptunk. Ebből kellett felépíteni az új koponyák csontos védelmét, hátul minél magasabban. Ez nem igazán orvosi feladat, inkább óriási kézügyességet, gyakorlást igényel. Én ezt egy festő-szobrász emberre bíztam volna, akivel 20 éve együtt dolgozom a műtőben és a boncteremben. Az ő kézügyessége és térlátása értelemszerűen nem mérhető az orvosokéhoz. A nem idegsebész barátaink mégsem engedték be a csoportba, ráadásul ezt velem nem is közölték, én a nagy műtéttel voltam akkor elfoglalva. Végül elégtelen lett a hátsó koponya visszaépítése, ahogy a gyerek rajta feküdt, mikrotraumák érték, és a 33. napi bevérzéshez is sok köze lehet. Csupán azért, mert az orvosi hierarchiába nem fért bele, hogy ezt egy művészember csinálja meg, ne orvos. Az orvosi hierarchia néha kegyetlen és szűk látókörű.

Ripost7: Volt olyan pillanat, amikor azt hitte, meg fog halni a kislány?

Cs. A.: Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján ott álltunk Csapody Marcell barátommal, az aneszteziológussal, aki az intenzíves kezelést végezte. Idegsebészeti szempontból is óriási volt a veszélyhelyzet, de annál is nagyobb baj volt a szepszis, a bakteriális láz, a hasnyálmirigy-gyulladás, a tüdőgyulladás, a veseelégtelenséghez közeli állapot. Nagyboldogasszony napján úgy hittük, hogy az éjjel elveszítjük ezt a drága kicsit. Akkor fohászkodtunk a Szűzanyához, Szent Charbel atyához, Teréz anyához és Mindszenty bíboroshoz. Megtörtént a csoda, 16-án hajnalra a gyerek jobban lett. Néhai Mindszenty bíboros úr közbenjárását ki kell emelnem, jelentettük is a Vatikánnak a csodát, a bíboros úr boldoggá avatási eljárásához. El is fogadták, mint csodát, de nem bizonyítható, hogy csak Mindszenty bíborosnak köszönhető, mert sok szenthez imádkoztunk. Nekem meg­­győzödésem, hogy ő járt közben a gyermekért, mint ahogyan 16 nappal később is. Orvosilag ugyanis megmagyarázhatatlan mind a két esetben az életbenmaradás. Egyszer a belgyógyászati státusz, másodszor pedig az óriási agyi bevérzés kockáztatta a kicsi életét. Ha bárkinek megmutattam a leleteit, azt mondták, nem lehet, hogy ez a kislány életben maradt. Tud mosolyogni, sírni, segítséggel megáll, enni tud, mozgatja a végtagjait, csak az értelmi szintje nem a korának megfelelő. Még hosszú idő kell, hogy utolérje magát, ha ez egyáltalán lehetséges. Jó volna, ha önellátásra képes ember válna belőle.

Ripost7: Miért van róla meg­győződve, hogy a csodának köszönhető, hogy a kislány túlélte a bevérzést?

Cs. A.: Amikor meghirdettem újra az imahátteret, egy hölgy jelentkezett és elmondta, hogy szentségimádásban imádkozott a gyerekekért, amikor rászólt az Úr: „meg fogom gyógyítani”. Amikor ilyen esetről beszámolok, akkor azt mondják egyesek, hogy „bolond ez a Csókay”. Rengeteg tudós, Nobel-díjasok, mind-mind hitet tesznek az Úr Jézus mellett és igenis azt mondják, hogy az ima nemcsak annak jó, aki imádkozza, nem valami pszichés kábítószer, hanem annak is jó, akiért imádkoznak. Ezért szeretném, hogy minél többen imádkozzunk azért a kislányért, aki még nincs jól.

Ripost7: Említette, hogy nem értett egyet a gyors sikerjelentéssel. De végül is tényleg sikerült a bravúr, miért baj akkor, hogy erről korábban hírt adtak, mint ahogyan ön szerint kellett volna?

Cs. A.: Azért, mert abbamaradtak az imák. Ha minden rendben, minek imádkozzunk? Én azon a véleményen vagyok, hogy nagyon őszintén meg kell mondani, mi a helyzet, mik voltak a jó dolgok, és hogyan segített bennünket a jóisten, mi az, amiért még imádkoznunk kell. Nem tűrhetem a féligazságokat, mert az nem az igazság fele, előbb-utóbb hazugsággá válik.

Ripost7: Ön vezette ezt a bravúros műtétsorozatot, végül mégsem kapta meg az önt megillető elismerést. Ez is fáj?

Cs. A.: Nem. Sok orvostársammal közös az érdem, bravúros volt például a plasztikai megoldás, a bőrnyújtás, amikor Budapesten voltak az ikrek. Azokkal a kollégákkal, akiket én szerveztem az idegsebészeti részhez, Hudák doktorral és másokkal együtt mi abszolút spirituális úton jártunk. Engem tettek meg a műtét vezetőjének, de valójában nem én voltam az, hanem Jézus, a Szűzanya. Minden érdem az övéké. Akkor is, ha ezért engem kinevetnek.

Nyilvánosan hitet tett A múlt héten zajlott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ahol dr. Csókay András is hitet tett. „ Abban a kegyelemben részesültem, hogy a hírnöke lehetek. Maximálisan hiszek az ima erejében. Az életünknek van értelme, van iránya, az országunknak van iránya, ami Isten felé mutat és nem lesz semmi gond, nem lesz semmi baj” – mondja az idegsebész. „A tűzijáték végén az égre rajzolt kereszt útmutatás egész Európának. Magyarország lesz a gyújtópont ezzel a kongresszussal. Pótolhatatlan mindenki! Megyünk Krisztus zászlaja alatt és győzni fogunk. Talán életem céljához is közelebb kerülhetek, ami a tudomány evangelizálása.”

Élő gyerekeken is gyakorolt

Csókay András éjszakánként a boncteremben gyakorolt a szétválasztó műtétre, a kislányok forgatását pedig élő gyerekeken próbálta ki. Az orvos hangsúlyozta: a felesége mindvégig lelki társa volt a felkészülésben, esténként együtt hallgattak szentmisét, és szentáldozást végeztek. „Mi meg keményen végeztük a boncgyakorlatokat boncmester barátommal és munkatársaimmal, és a próbababákon a műtéti gyakorlatokat a műtősnőkkel” – írja naplójában az idegsebész.

26 órán át tartott a műtét

Csókay doktor naplójából néhány megdöbbentő részlet is kiderült.

„Csak a Szentháromság egy Isten húzott át ezen a műtéten. Borzalmas erőfeszítés volt a 26 óra tiszta műtéti idő, a mikroszkópba nézés miatti, kötött nyakhelyzet. Alig élek…

Nem engedték széttolni az ikreket abban a kiélezett, rettenetes helyzetben, amíg pózfotó nem készül velük. Így nem lehet ezt csinálni. Szörnyű ez a sikerkommunikáció, teljesen megalapozatlan. Pedig megbeszéltük a műtét végén, hogy nincs semmi, csak térdre esés és imádkozás” – írja megrendülten.

A másik gyerek is volt életveszélyben. „A mama sír, hogy az egészségeset is elveszíti a beütött vírusos láz miatt. Csak fekszem, mint egy kinyúlt kutya” – írta Csókay arról az időszakról, amikor a kislányok elkapták a dengue-láz-fertőzést.

A bangladesi ikrek története

• 2016. július 17-én a fejüknél összenőtt sziámi ikrek születtek Bangladesben. Az ikrek szétválasztó műtétjét a világon senki nem vállalta el. • Az ikrekről értesült a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány, amit dr. Pataki Gergely plasztikai sebész és dr. Csókay András idegsebész alapított 2002-ben. Hozzájuk csatlakozott dr. Hudák István idegsebész, hárman vállalkoztak a szétválasztó műtétre. • Az első, egészében véve 14 órás érszétválasztó műtétre – amikor rendhagyó módon, a vénák felőli agyi megközelítést alkalmazva szétválasztották az ikrek közös agyi fő vénáját Hudák doktor vezetésével – 2018-ban került sor. • Az ikrek családjukkal együtt Budapestre költöztek, hogy itt végezzék el a koponyát fedő bőr tágítását. 2019. január 25-én Pataki Gergely plasztikai sebész beültette a speciális magyar tervezésű szövettágító implantátumrendszert a Semmelweis Egyetemen. • A szétválasztásra 2019. augusztus 2-án, a gyerekek 3 éves korában került sor egy 26 órás műtét során, dr. Csókay András vezetésével. • 33 nappal később az egyik kislánynál súlyos agyi bevérzés következett be. A kislányok elkapták a dengue-lázat is, ami a térségben terjedő fertőző betegség. Ez hátráltatta felépülésüket. • Az ezt követő másfél évben több koponya­helyreállító és plasztikai műtétet végeztek el az ikreken. • A kislányok, Rabia és Rukia 2021. március 15-én szüleikkel együtt elhagyhatták a dakkai katonai kórházat, és hazatérhettek szülővárosukba, Pabnába.

Ha egyéb érdekfeszítő sztorikra is kíváncsi vagy, keresd a Ripost7 legújabb, szeptember 7-én megjelent számát az újságosoknál, vagy egyéb árusítóhelyeken!