„Te mocskos féreg!„ – kikeltek magukból a gyászolók, először találkoztak É. Imrével

Elszabadultak az indulatok a Győri Törvényszéken. A két ember megölésével vádolt, letartóztatás helyett házi őrizetben levő É. Imre papucsban és napszemüvegben jelent meg az előkészítő tárgyaláson tegnap, ahol az esetleges incidensek elkerülése végett rendőri jelenlét is tapasztalható volt. A tárgyalás előtt rövid nyilatkozatot is adott a Borsnak.

„Nagyon jól érzem magam! Mindig nyugodtan alszom, így történt ez a múlt éjszaka is„ – mondta a vádlott, akit egyébként csak ügyvédje, Bagó Ottó kísért el a tárgyalásra.

Mérges rokonok

Kisvártatva megérkeztek a gyászolók is, akik nem rejtegették érzéseiket. Kaptak az alkalmon, hogy a feltételezett gyilkosnak közvetlenül elmondhassák a véleményüket. A tárgyalóterem előtt el is szabadultak az indulatok.

„Volt lelked egy családot tönkretenni, te féreg?!” – kérdezte Márta, Mácsik Zoltán özvegye. A vádlott nem reagált. Némán meredt maga elé a folyosón, tekintetét a napszemüvege mögé rejtve.

Mácsik János, a villanyszerelő bátyja sem fogta vissza magát.

„Te mocskos féreg! Nagyon bevállalós vagy! Egyszer kerülnél a kezeim közé, te szarzsák! Nem biztos, hogy élve megúsznád!„ – kelt ki magából János, ám az eddig csak hallgató Bagó Ottó védence védelmére kelt.

„Nem biztos, hogy erre szükség van!” – próbálta csitítani a rokont. János nem fogadta meg az intelmet, és folytatta.

„Most legyen nagy pofád! Számodra csak most jön a java! Nem tudtad, hogy kivel kezdtél, de szerintem már leinformáltál! Tudod, ki vagyok? Van mitől tartanod! Nézz a szemembe, vedd le a napszemüvegedet és legyél férfi!„ – kiabálta János a tárgyalás előtt, aki aztán a Borsnak kinyilvánította: ő természetesen nem fog bűncselekményt elkövetni. „Bízom benne, hogy É. megkapja a méltó büntetését! Szerettem már volna korábban is találkozni vele!”

Hiányzó holttestek

Az ügyet bonyolítja, hogy nincsenek meg a holttestek. Ezt egyébként a tárgyaláson Takács Róbert ügyész is megjegyezte, mondván, az ugyancsak elhíresült darnózseli gyilkosság ügyében is csak közvetett bizonyítékok alapján született meg a jogerős elmarasztaló ítélet. A lassan három éve húzódó ügy lényege, hogy É. Imre Ausztriában és Magyarországon is dolgozott építési vállalkozóként, ám hiába szerzett jól jövedelmező munkákat, rosszul gazdálkodott, így nem tudta az embereit kifizetni. A vád szerint 2015-ben Orlik Vilmossal, 2018-ban pedig Mácsik Zoltánnal is végzett. A feltételezések szerint a telkére csalta őket, majd eddig tisztázatlan módon oltotta ki életüket, és megsemmisítette a tetemüket.

Szörnyű őt látni!

Mácsik Zoltán felesége, Márta saját bevallása szerint csak férje emléke védelmében bírja ki a feltételezett gyilkos jelenlétét.

„Zoliért megteszem! Próbálom magamat nyugtatni, de nagyon nehéz! Muszáj látnia a vádlottnak, hogy amikor a férjem ellen elkövette a merényletet, az egész rokonság ellen tette! Csonka családdá tett bennünket! Biztos, hogy le fogok higgadni, de szörnyű látnom azt az embert, aki nem elég, hogy elköveti az aljasságot, még képes a vádat fikciónak nevezni„ – zokogta el a Borsnak Márta, aki korábban még É. rendes nevét sem tudta.

„A férjem csak Szarházi Imreként emlegette őt, amiért nem kapta meg a neki járó pénzt! Zoltán rengeteget dolgozott ennek az embernek, és nagyon stresszelte a helyzet” – mondta az asszony.

A másik eltűnt villanyszerelő felesége, Orlik Vilmosné határozott meggyőződése, hogy É. végzett a hitvesével.

„Ha én nem akarok semmit tenni egy emberrel, nem hívogatom egész nap, hogy jöjjön el hozzám! É. Imre nemcsak pénzt, hanem pluszmunkát is ígért neki. Egyikből sem lett semmi„ – mondta el a Borsnak.

Járna a végtisztesség...

A két család közös fájdalma, hogy el sem tudják temetni halottukat. Andrea, Zoltán lánya a tárgyalás után megkérte a vádlottat, hogy legalább azt mondja el, hol vannak az édesapja földi maradványai, ugyanis szeretné neki megadni a végtisztességet. Orlik Vilmosné a kandallóján tart egy gyertyát.

„Minden évfordulón és karácsonykor meggyújtom, hogy emlékezzek. Lehet, hogy inkább Ikrényre vagy Abdára kellene mennem, É. tanyájára, hogy letegyek egy koszorút.”