kulcsár edina
A Hungária körút 68-76. szám alatti őrzött területen mindmáig elhagyatottan és üresen állnak az egykori szovjet katonatisztek számára épített, akkoriban luxuspanelnek számító épületek.
Hogy nézhet ki a rendszerváltás óta csak pusztuló mementó a forgalmas főútvonal mellett? Vajon mi lehet az oka, hogy még mindig nem értékesítették, illetve vajon mi a terv a köznyelven csak szovjet szellempanelnek nevezett ingatlannal? A Metropol ezeknek akart utánajárni, így el is látogattak a helyszínre: a Hungária körút felőli főbejáratnál és a hátsó kapuknál is lakatot találtak, és a területet felügyelő biztonsági őr kérdésükre azt mondta, hogy ez magánterület, senkit nem engedhet be.
Ami a szabadból a szem elé tárul: egy kint feledett kondipad, penészes szőnyegek, faágon fennakadt tüllfüggöny, a tíz-és ötemeletes házak erkélyeiről még kikandikáló néhány „túlélő” balkonnövény, a kerti kőasztalon halottak napi mécsestartó, és töméntelen mennyiségű fagylaltos doboz, amelyet vélhetően a kóbor macskák etetéséhez helyeztek el a kerítésen belül. A lépcsőházi bejáratok fával bedeszkázva a jogosulatlan behatolók ellen, a kapucsengőn már nincsenek nevek, de egy-egy lakás ablakában láthatók még sötétítőfüggöny foszlányok, és erkélyre kiszerelt csillár is jelzi, egykor hogy élhettek itt.
A főbejárat előtt két középiskolás fiatalember jött szembe kamerával a Metropol munkatársaival.
„Olvasgattam erről, és annyit találtam róla, hogy szovjet katonatisztek lakták, de a 90-es évek óta elhagyatottan áll. Izgalmasnak találom az ilyen dolgokat, és az ismerőseim is szívesen nézik, ha megmutatom a youtube csatornámon„ – mondta Palkó Krisztián, aki az élelmiszeripari suli befejezése után az operatőri szakma felé kacsintgat. Krisztián hozzátette, tudja, hogy még a fővárosban élők közül is sokan vannak, akik nem is sejtik, mi mellett mennek el nap mint nap, de őt – és korosztályából nem is kevés fiatalt – vonzzák az ilyen „retró helyek”.
„Szeretem felfedezni ezeket, szembesülni azzal, hogy mi lehetett itt, amikor én még nem is éltem. Ezek előtt több ezer autó elmegy naponta, úgy, hogy a benne ülőknek fogalmuk sincs, hol járnak. Sajnos, mi is csak kívülről láthattuk, mert őrzik a területet, annak ellenére, hogy nyilvánvaló nyomai vannak annak, hogy ide be-bejártak külsősök. A tízemeletes tetején például egy komoly graffiti is árulkodik erről.”
A fiatalok után egy olyan lakóval is találkoztak, aki a szomszéd utcában született, és több, mint fél évszázada itt él, gyermekkorától szemtanúja lehetett a mára szellemházzá lett épületek mindennapjainak.
„Akik itt voltak szolgálatban, férfiak és nők, azoknak és a családjuknak készült. Köztük több vegyes házasság is előfordult, magyar férj vagy feleség költözhetett ide a szovjet tisztek mellé. Hölgy olvasónk hozzátette, a városi legenda igaz, mi szerint kész mini városként működött ez a Budapesten állomásozó szovjet tisztek számára létrehozott „magán városrész”: a lakásokon kívül óvoda, konditerem, klubhelyiség/diszkó és mélygarázs is szolgálta helyben „az ideiglenesen itt állomásozók” kényelmét.
Az erkélyek is nagyon nagyok, ebből is látszik, hogy olyan 80-100 négyzetméteres lakások vannak bent. A hatalmas ablakok általában el voltak függönyözve, eléggé kerülték az érintkezést a külvilággal, de sem gyermekkoromból, sem később nem emlékszem, hogy valami konfliktusunk lett volna az itt lakókkal.
Olvasójuk elmesélte azt is, hogy a „szovjet panellakók” a kerítésen belül intézték dolgaikat, a környéken élők nem láthattak be a magánszférájukba, de ők sem foglalkoztak a külvilággal.
„Miután hivatalosan kivonultak, még egy darabig lehetett látni egy-két lakásból fényeket, de legalább 15 éve teljesen üres. Nekem az a gyanúm, hogy azbesztes. Elvégre 1960. és 70. között épült, és így saccra, van benne bőven azbeszt. Az ezekkel egykorú panellakásokat azóta itthon mindenütt azbesztmentesíteni kellett. Talán azért nem tudják eladni, mert így nem éri meg senkinek. Csak pusztul, és mementóként áll itt, az enyészetnek átadva a lakóházak között.„
Orosz ingatlan, magyar telken
Az eredetileg szovjet tisztek, illetve diplomaták számára épült lakások a Szovjetunió felbomlása után az Oroszországi Föderáció tulajdonába kerültek, a telek azonban a magyar államé. Az esetleg hasznosítás híre többször is felröppent, legutóbb 2011-ben került szóba a ma is jó műszaki állapotúnak mondható épületek felújítása, hogy a Magyarországra érkező orosz vendégek ideiglenes otthonává alakítanák, de ez végül nem valósult meg.