kulcsár edina
Az átlagosan másfél méter mély biatorbágyi Pecató igen kedvelt hely. Ponty, harcsa, csuka, amur, sügér, compó, kárász és dévérkeszeg is van benne, partszakasza közel egy kilométer. Keletkezésének különös története van.
Az ötvenes években kezdődött a biatorbágyi Pecató története, amikor is Környei István – aki később megírta a Biatorbágyi Horgász Krónika című könyvet, benne a Pecató sztorijával – Sóskútról Biatorbágy felé tartvaCsepel motorkerékpárjával durrdefektet kapott.
A férfiban, aki ekkor a Biatorbágyi Sporthorgász Egyesület titkára volt, várakozás közben fogalmazódott meg a gondolat, milyen nagyszerű lenne ott kialakítani egy horgásztavat. A területet a helyiek ekkor még Tófarok-dűlőnek nevezték, miután az 1700-as években egy malomtó működött ugyanezen a helyen.
A gondolatot tett követte: Környei István és 33 horgásztársa hamarosan neki is kezdett a munkának a területen.
„Édesapám volt az egyik, aki részt vett a tó kiásásában. A tó egyik végén bekötötték a Benta patakot, a másik oldalán pedig kivezették, így töltötték fel a tavat. Igaz, miközben a tolólapátos gépekkel kiásták a tómedret, forrást is találtak ott” – mesélte a Bors-nak a kezdetekről Gigor István.
Később aztán, ahogy az Környei István krónikájából kiderül, a Csemege és Édesipari Gyár vetett szemet a területre, és meg is szerezték azt, így a terület az édesipar üdülője lett. A pataktól a Biatorbágy felé eső részén munkásőrök és színészek is szereztek üdülőket, egy ideig használták itt a művészek miatt a Thália dűlő elnevezést is.
Manapság a 3 holdas tavat a Peca-tó Sporthorgász Egyesület üzemelteti. A keleti partszakasz egészében szabadon látogatható a napijegyes vendéghorgászok számára, míg a nyugati, hegy lábánál fekvő, stégekkel kiépített partszakaszt csak a tó kezelői és az éves engedéllyel rendelkező tagok vehetik igénybe. Az egykori üdülőövezet közben beépült, ma már rengeteg állandó lakos él itt, bár a Biatorbágyhoz tartozó városrész egyelőre még külterületnek számít.
A magyar hal napja
Idén ötödik alkalommal lesz a halak napja március 20., a tavaszi nap-éj egyenlőség napja. A Magyar Haltani Társaság javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium Horgászati és Halgazdálkodási Főosztálya, a Magyar Országos Horgász Szövetség, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet, valamint az Akvaristák Magyarországi Egyesülete közös döntést hozott arról, hogy 2017-től kezdve minden év március 20. legyen a halak napja. A halak még ma sem mindig kapják meg azt a figyelmet, amelyet jelentőségüknél fogva megérdemelnének, ezért kaptak külön napot, amikor rájuk irányul a figyelem. Nemcsak arra, hogy több halat kellene fogyasztanunk az egészségünk érdekében, hanem arra is, hogy milyen körülmények között élnek, hogyan védhetjük ennek az igen gazdag állatfajnak az egyedeit. A halak és élőhelyük megbecsülése, óvása közös érdek. Idén a járványhelyzet miatt olyan rendezvényekre nincs mód, ahol személyesen találkozhatnának, konferenciát tarthatnának horgászok és halakkal foglalkozó szakemberek, de országszerte számos pályázat és virtuális esemény lesz ebből az alkalomból.