Kiközösítették, mert szegény volt, most másokon segít Ferenc

Elesetteken segít, adományokat gyűjt, állást szerez másoknak, gyermekek karácsonyát teszi boldogabbá. Léránt Ferencet ismerősei csak úgy emlegetik: ő az, aki mindig és mindenkin segít és ebben még az országhatárok sem állítják meg. A Ripost megkereste a jelenleg Máltán élő fiatalembert, aki nyílt őszinteséggel vallott arról, mi tette ennyire érzékennyé mások problémái iránt

„Rohantam hozzá, de már késő volt”

„Az a fajta gyerek voltam, akit a társai kerültek az iskolában, mert szegény” – idézi fel az emlékeit Ferenc a Ripost-nak. „Nem voltak szép ruháim, nem volt semmim, amivel egy kisgyerek büszkélkedni szeret. És ugye az ilyen kisfiúk nem népszerűek. Senki sem akart velem barátkozni. 12 éves koromban lett végre egy barátom. Egy nap jókedvűen bicikliztünk, de úgy megcsúszott egy domboldalon, hogy lezuhant. Rohantam hozzá, mellé térdeltem, de a szája már csak hangtalanul formálta a szavakat, hogy nem kap levegőt. Aztán kicsordult a szájából a vér. Mire megérkezett a segítség, már túl késő volt” – érzékenyül el egy pillanatra Ferenc. Szeme láttára halt meg a legjobb barátja. Két évbe telt, mire valahogy sikerült feldolgoznia ezt a traumát és új barátai lettek. Egy ikerpár.

„Az a hír járta, hogy akivel barátkozom meghal”

„Egy nap biciklizni mentünk egy murvás, dombos helyre. Az egyik testvér olyan vadul tekert lefelé, hogy megcsúszott és lezuhant. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, miután a kiérkező mentős megvizsgálta és felállt. Lehúzta a gumikesztyűjét és a barátom mellkasára dobva azt mondta: menthetetlen” – mondja Ferenc, aki évekig depressziós volt a történtek után. Cikkek születtek róla, hogy halhatatlan és senki sem akart vele barátkozni többé.

„Az a hír járta, hogy akivel barátkozom, az meg fog halni. Valahogy mégis összeszedtem magam. Szakmákat szereztem, a munkának éltem, de rájöttem, hogy attól vagyok igazán boldog, ha mások életét jobbá tehetem” – mondja Ferenc.

A határok sem állítják meg a jótékonykodásban

Ferenc kezdeményezésére Máltán is páratlan az összefogás a honfitársai között. Jelenleg azon ténykednek, hogy egy ott élő anyukának és gyermekének varázsolják szebbé a karácsonyát. Volt, aki pénzt vagy ajándékot adományozott, más sütit süt a kis családnak az ünnepekre. Ferenc közbenjárásával munkát is kapott az egyedülálló anyuka. „Bár a fizetés nem fedezi minden kiadását, de egy-egy alkalmi munkával már elég pénze lesz a megélhetésre. Én azt vallom, valaminek a fele is több, mint semmiből az egész” – állítja a fiatalember.

Babakocsit kapott a gyászoló család

Annak ellenére, hogy Ferenc Máltán él, távolról is aktívan támogatja a Biatorbágyi Anyukák Klubja munkáját is.

A közösség célja, hogy adományokkal és egyéb módon is segítsék a saját környezetükben élőket. Fecó kezdeményezésére azt a családot is támogatták, ahol a férje szeme láttára halt meg a babakocsit toló kétgyermekes családanya, amikor egy öngyilkos férfi rázuhant Budapest XI. kerületében a 14-ik emeletről még július végén.

„A tragédiában elhunyt édesanya sógornője szeretett volna egy babakocsit, hogy a nagyszülőknél is legyen egy. Az adományozók révén teljesült a kérése és még egyéb adományokat is át tudtak adni a gyászoló családnak.

A segítő közösség mára már 13 családnak segít Biatorbágyon, és egynek Sóskúton, ahol egy súlyos vesebeteg kislány él” – mondja Ferenc Tímea, a csoport egyik adminisztrátora.