„Az európai politika egyik legjelentősebb személyiségét gyászoljuk most” – Orbán Viktor levélben búcsúzott

Megrendülését fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnök abban a levélben, melyet Emmanuel Macron francia államfőnek írt Valéry Giscard d'Estaing, a Francia Köztársaság korábbi elnöke, „a modern Franciaország egyik alapító atyja” halála kapcsán – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője szombaton.

„A közelmúltbeli európai politika egyik legjelentősebb személyiségét gyászoljuk most, aki sokat tett a népek közötti békés együttműködésért, és a nemzetek Európájának zászlóvivőjévé vált. Mi, magyarok barátként, a kétoldalú kapcsolatok elkötelezett támogatójaként emlékezünk rá” – írta Orbán Viktor.

Felidézte, nagy megtiszteltetés volt számára, hogy 1998-ban, amikor először nyert választást, Giscard d'Estaing elutazott Budapestre, és személyesen kampányolt a sikere érdekében.

Orbán Viktor kifejezte meggyőződését, hogy a korábbi államfő „sok évtizedes munkásságával, egyedülálló szakértelmével és hazaszeretetével a francia mellett az európai történelemben is önálló fejezetet érdemelt ki”.

„Engedje meg, hogy a magyar emberek nevében együttérzésemről biztosítsam Önt és az egész francia nemzetet” – zárta Emmanuel Macronnak írt levelét a magyar kormányfő.

Valéry Giscard d'Estaing szerda este 94 évesen hunyt el otthonában, a koronavírus szövődményébe halt bele.

Kilencvennégy éves korában meghalt Valéry Giscard d'Estaing volt francia elnök – jelentette be az Elysée-palota szerda este. A meggyőződéses európai politikus 1974 és 1981 közötti elnöki időszakához fűződik a francia demokrácia és társadalom modernizálása.

A politikust novemberben szívelégtelenség miatt kórházba szállították, az alapítványa által kiadott közlemény szerint a koronavírus szövődményébe halt bele szerdán a Loire menti Authonban található otthonában. Végakaratának megfelelően temetése szűk családi körben történik.

Egyensúlyba hozta a költségvetést

Az 1926-ban született Giscard d'Estaing Charles de Gaulle elnöksége alatt a pénzügyminisztériumot vezette, és harminc év után sikerült az ország költségvetését egyensúlyba hoznia.

A jobboldali politikust 1974-ben választották elnökké. Az Európát a második világháború után újjáépítő kereszténydemokrata és centrista összefogás képviselőjeként reformpolitikájával hét éves mandátuma alatt alapvetően és tartósan átalakította a francia társadalmat.

Hivatali ideje alatt született törvény a születésszabályozás és terhességmegszakítás jogáról, az alapfokú oktatás egységesítéséről, 21-ről 18 évre csökkent a nagykorúvá válás időpontja, a választójogi korhatár. Elnökként szorgalmazta a TGV (Train á Grande Vitesse), a nagysebességű vasút megépítését, a Minitel online szolgáltatás fejlesztését, támogatta az atomerőművek építését. 1975-ben ő kezdeményezte a világ legfejlettebb ipari államainak (a mai G7 csoport) létrehozását, és Helmut Schmidt német kancellárral – akihez a németül kiválóan beszélő Giscard-t személyes barátság is fűzte – közösen felkarolta a monetáris unió tervét.

„Valéry Giscard d'Estaing egész életében az európai nemzetek közti kapcsolatok megerősítésén munkálkodott, a politikai életet sikeresen próbálta modernizálni és hatalmas intelligenciáját a legösszetettebb nemzetközi problematikák elemzésének szentelte” – írta Nicolas Sarkozy volt jobboldali államfő elődjéről a közösségi oldalakon közzétett megemlékezésében.

„Az európai eszme egyik alapítója”

Franciaország egy „olyan államférfit veszített el, aki a világra való nyitást választotta” – fogalmazott egy másik volt elnök, a szocialista Francois Hollande közleményében.

„Az európai eszme elvesztette egyik alapítóját, Franciaország pedig egy olyan elnököt, aki a modernitást és a merészséget hozta el számára” – fogalmazott Richard Ferrand, a nemzetgyűlés elnöke.

Valéry René Marie Georges Giscard d'Estaing a németországi Koblenzben született, apja az első világháború után francia megszállás alá került Rajna-vidéken volt tisztviselő. Gazdag arisztokrata és politikus család sarja, dédapja miniszter, nagyapja parlamenti képviselő volt. A második világháború alatt az ellenállási mozgalomban harcolt, 1951-ben szerzett diplomát a közigazgatási elitfőiskolán (École nationale d'administration), és az adóhivatalban kezdett dolgozni. Negyvennyolc évesen választották államfővé, 1974-ben ő számított a második legfiatalabb köztársasági elnöknek (nála fiatalabb csak az 1848-ban negyvenévesen megválasztott Charles-Louis Napoléon Bonaparte, a későbbi III. Napóleon volt.) 1977-ben megalapította az európai integrációt támogató Köztársasági Pártot, majd 1978-ban életre hívta a centrista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) pártot.