Százévesen lett dédnagypapa az egykori magyar hadifogoly

Mindennek a jó oldalát nézi

„A fiam minden nap velem ebédel, ez nagy szerencse„ – mondja a százesztendősTatár Imre. – „Gyakran vigyázok a kutyájára, így napközben is van társaságom. A hétvégét pedig a családdal töltöm.

Most született dédunokám, én 1920-ban, ő 2020-ban, kerek évszámok. A másik örömöm, hogy közreadhattam emlékeimet, élményeimet gyerekkoromról, iskolai éveimről, a munkaszolgálatban és hadifogságban töltött évekről. Sokan megírták már a szörnyűségeket, én azok előtt is szerettem volna tisztelegni, akik emberek maradtak az embertelenség korában.”

Tatár Imrére egyébként is jellemző, hogy igyekszik mindennek és mindenkinek a jó oldalát nézni, a humor pedig sok nehéz élethelyzeten átsegítette már. Külpolitikai újságíróként 80 éves koráig naponta bejárt szerkesztőségébe, a Magyar Nemzetbe, de azóta is rendszeresen ír folyóiratoknak, lapoknak. Évtizedekig a fiókban rejtegetett, 1956-ban írt naplóját négy éve rendezte könyvbe.

Felköszöntötte a kormányfő is

Most pedig a fogság éveiről írt. 1941-ben, 21 évesen került a bánhidai munkatáborba. Útja a Baross utcától a Blaha Lujza térig Tatabányán és Ukrajnán keresztül vezetett. A sok megpróbáltatás és nélkülözés azonban ahelyett, hogy megtörte volna, erősebbé tette.

„Az évek múlását én észre se vettem, csak amikor mások kezdtek ünnepelni”– mosolyog. „A szerkesztőségben szóltak rám, hogy nekem már nem kell bérlethozzájárulás. 90 éves koromtól ötévenként az állam is felköszönt egy kis jubileumi pénzzel, a századikra Orbán Viktor miniszterelnöktől kaptam emléklapot, bekeretezve kitettem a falra. Azt olvasom, 115 éves korig jár a köszöntés, aztán már nem, úgyhogy addig még érdemes kitartani!

Érdekli, mi történik a világban

A kerek születésnap alkalmával sokan megkérdezték tőle, mi a hosszú élet titka.

„Szívem szerint azt mondanám, nem tudom, de ez nem volna teljesen igaz. Sokat számítanak az orvosom szerint a gének, és azt hiszem, az ember kedélyállapota is. Na meg a munka: 2000-ben mentem nyugdíjba, de azóta is folyamatosan írok, figyelemmel kísérem, ami a világban történik. A járvány miatt most sajnos nincsenek összejövetelek, a Fogságból fogságba című könyvem bemutatóját is csak az interneten tarthattuk meg.

De annyi mindent megéltem már, ezt a vírust is túlélem!”