Orbán Viktor: Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs

Ismerjük a stációkat, a magyar kálvária stációit, amelyet végigjárva reményt, vigaszt kérünk, csak így és itt emelkedhetünk a fájdalom felé. Fel kell jutnunk oda, ahol megláthatjuk a jövőt. A magyaroknak ugyanis ezer éves magasságban van a történelmi horizontja – kezdte ünnepi beszédét Orbán Viktor Sátoraljaújhelyen.

Ha nem a szemünkkel, hanem a szívünkkel nézünk, messzebbre is láthatunk – emlékeztetett.

Látjuk, hogy mi magyarok se el nem tűntünk, se oda nem vesztünk, hanem hazát alapítottunk. Meghallottuk Isten igéjét és államszervezésünk alapjává tettük. Ahogy azt is vésd az emlékezetedbe, hogy csakis csak alázat emel fel és csakis a gőg taszít le.

A miniszterelnök ezek után a történelmi viszontagságokat sorolta, amelyet a magyarság mindig túlélt.

Bár az évszázadok alatt magyarok százezrei estek el, a magyar nemzet megmutatta, rajta nem fog a golyó és a kardvas se. Ha le is verik a lábáról, újra és újra feláll.

Ezek után a miniszterelnök az asszonyoknak mondott köszönetet, szerinte ugyanis nekik köszönhetjük, hogy az országépítés és túlélés génjei bennünk vannak. „Dicsőség a magyar asszonyoknak!” – tette hozzá.

Emlékeztetett, hogy a magyar kultúraépítő és államszervező, hiába akarták már sokan és sokszor a vesztünket. Mint mondta, sosem feledjük, hogy erkölcsi aggályok nélkül rajzolták újra a határokat, és hogy a nyugat megerőszakolta az ezeréves történelmet, a második világháború után pedig szívfájdalom nélkül dobtak oda minket a kommunistáknak.

„Sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot, de mi makacs népség vagyunk, sose voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön. Nem térdeltünk le, nem kértünk kegyelmet. Túléltünk.”

Emlékeztetett arra, hogy a történelem igazságtételét a legnagyobbak sem kerülhetik el, „ami nem tartozik össze, szét is esik”.

Mi még ott leszünk azok temetésén, akik minket akartak sírba tenni!

Megmaradunk, mert itthon vagyunk. A magyarság az emberi szív hasonlóságára hol összehúzódik, hol kitágul. Minden megszülető magyar gyermek őrhely is, és mi megtartjuk a Kárpát-medencét.

Tudjuk, többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk tőle. Nekünk azt is tudni kell, voltak rosszabb határaink is, mégis itt vagyunk – emlékeztetett Orbán Viktor, majd hozzátette:

Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs. Ez a törvény. Van aki megértette, van, aki nem, de igyekezniük kell, hogy felfogják, mert fogytán van az idő.

Úgy véli, ezeréves történelem áll mögöttünk, ezért felülemelkedünk az itt és most kérdésén.

„Látjuk a hazát a magasban és a fűszálak alatt is, mert magyarul nézünk. Látjuk a szomszédokban, ami elválaszt, de azt is, ami összeköt”.

Hangsúlyozta, mi a velünk élő népekkel akarjuk naggyá tenni a Kárpát-medencét. Emlékeztetett, hogy 100 éve nem voltunk ilyen erősek, mint most, mert megindult a magyarok visszavándorlása. „A béke és a biztonság szigete vagyunk Európában”.

„Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a saját kálváriáját, aki kiállja a próbatételeket, aki megérti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. A történelem nem bocsátja meg a gyengeségeket. Ha engedünk a széthúzásnak, elveszünk, a magyarok nem engedhetik meg a gyengeség luxusát” – tette hozzá.

„Minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük. Ezért nem ér véget a magyar történelem. A következő évtized a gyarapodásról és országépítésről szól majd”.

Kitért arra is, hogy új rend van születőben, nagy változások dörömbölnek a kapukon.

„Országvesztésünket kivédhetetlen sorscsapásnak vettük, vártuk a csodát. De tekintsünk végig az elmúlt 10 éven. Mi vagyunk azok, akikre vártunk. Mi magunk vagyunk, akik megfordítják a magyarok sorsát. Mi vihetjük a nemzetet a győzelem kapujába. De a végső lépéseket a következő nemzedéknek kell megvívnia. Nem lesz könnyű és egyszerű, de megéri majd” – ígérte.

Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! – búcsúzott.