Bezárult az időkapszula, ezt üzentük a jövő magyarjainak

A centenáriumi nagyszabású rendezvényeket felülírta a járványhelyzet, de a „Magyar vagyok 2020„ időkapszula virtuálisan összekötötte a magyarokat, egyaránt nyújtott lehetőséget megemlékezésre és jövőbe tekintésre is, a voltunk-vagyunk-leszünk megerősítésére.

Az üzenetek tele vannak pozitív érzésekkel, biztatásokkal.

„Nagyon szerencsés vagyok és büszke vagyok arra, hogy Magyarországot képviselhetem nemzetközi versenyeken, ahol már sokszor megszólalt a magyar himnusz, amikor a dobogó tetején álltam.” – mondja Hosszú Katinka. Az úszónő megköszönte a magyaroknak, hogy mindig erőt adnak és szurkolnak neki ezeken a versenyeken.

„Magyar vagyok – kimondva ezt a két szót vallomást tettem, hiszen magyar az identitásom„ – mondta Vincze Lóránt RMDSZ-es európai parlamenti képviselő. „Erdélyben gyermekkoromban sokszor hallottam, hogy mi mások vagyunk, a többség nem nézi jó szemmel, hogy más nép, más a kultúránk, más a vallásunk. Ezt azonban soha nem éreztem tehernek. Természetesnek tartom, hogy ezer éve ezen a földön, a szülőföldünkön élünk, számbelileg kisebbségben ugyan, de értékeink, javaink révén óriások vagyunk.”

„Magyar vagyok! Természetes módon magyarnak neveltek a szüleim, mint ahogy őket is magyarnak nevelték a nagyszüleim, és így volt ez mindig, az innen még nem látszó távoli időben is. Nagyszüleim és dédszüleim feje fölött száz éve átrendezték a határokat, meg sem kérdezték őket és megkapták Romániát. És elvesztették a hazájukat. Magyarként éltek tovább, dolgoztak,építettek, gyerekeket neveltek, volt örömük és bánatuk is, sírtak és nevettek. Többször újra kellett kezdeniük, ám a legnagyobb megpróbáltatások között is szülőföldjükön, Erdélyben, azon belül Székelyföldön magyar emberek maradtak.„ – magyarázott a jövő magyarjainak Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Hozzátette: az én nemzedékem is hasonlóképpen él és cselekszik. Mindig a magyar nemzet részének éreztük magukat és ezen sem a fizikai határok, sem a diktatúrák, sem megfélemlítés, sem asszimilációs törekvések nem tudtak változtatni.

Kosztolányi Dezső idézettel üzent a jövő magyarjainak Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Megtudtuk: a nagyszüleit 1941-ben telepítették Bácskába Bukovinából, 1945-ben leltek otthonra Bonyhádon. A szülei már Magyarországon születtek, talán ennek is köszönhető, hogy történelem szakos tanárként kezdte. „Büszke vagyok arra, hogy 1998-tól képviselhetem a körzetemet a magyar országgyűlésben. Olyan törvényeket hoztunk az elmúlt időszakban, amire minden magyar büszke lehet, bárhol is éljen a nagyvilágban” - mondta.

A 2040-ben élő magyarokhoz is szól: remélem, hogy az akkor élők is egy erős Magyarország lakói lesznek, büszkén vallják a magyarságukat, őrzik a nyelvüket, kultúrájukat és történelmüket.

Magyar vagyok, mert otthonom a Kárpát medence. Novák Katalin Karinthyt idézte:

„De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a Lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem. De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.„

A magyarságunk formál bennünket, de a magyar szó megmaradása rajtunk múlik – hangsúlyozta az államtitkár. „Magyar vagyok, mert fáj az elmúlt évszázad minden tragédiája: Trianon, a Don-kanyar, Holocaust, a svábok kitelepítése, a millió fájó lemondás az életről. A saját Trianonunk sajnos ma is fenyeget. Olyan gondolatok terjednek felfoghatatlan sebességgel, amelyek a szabadságot, hazug és kényelmes módon, sokszor a tagadással azonosítják.

A Trianonra az a legnagyobb nem, ha mi élünk és élni akarunk a jövőben is – összegezte.

Tamás Sándor a Kárpát-medence legkeletibb pontjáról, az ojtozi Rákóczi-vár aljából üzent: Szeretem , hogy magyar vagyok!

Prof. Dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere is üzent a Magyar vagyok 2020 virtuális időkapszulába

„Egy világjárvány közepéről üzenek önöknek, a jövő generációnak. Mint ahogy mindig történelmünk folyamán a nehéz helyzetekben most is rendkívüli nemzeti összefogásnak lehetünk tanúi” – mondta és arra kérte a jövő nemzedékét , hogy ápolják a kultúrát, támaszkodjanak a hagyományokra.