tóth gabi
A sípcsontja kilógott, a bal lába pedig gyakorlatilag leszakadt Magyari Gábornak, a híres űrhajós, Magyari Béla fiának egy repülőgép balesetben.
Iszonyú balesetet szenvedett négy évvel ezelőtt Magyari Béla űrhajós fia, Gábor, aki mára teljesen felépült. Bár a bal lábát 16 csavar tartja össze, felállt a kerekesszékből, és újra repül. Sőt oktatja is a pilótanövendékeket – írja a Blikk.
Négy éve Gábor utasként ült be román pilótabarátja, Gheorghe mellé egy Cessnába. A gép Gerecse tájvédelmi körzet fölött hegyoldalnak ütközött és lezuhant, a pilóta szörnyethalt. Magyari Gábor a baleset óta először a Blikknek mesélt a történtekről.
– Amikor magamhoz tértem a roncsban, próbáltam felmérni a sérüléseimet. A sípcsontom kilógott, a bal lábam leszakadt, inak tartották, a csípőm és a medencém, mint utólag kiderült, négyfelé tört – idézte fel a történteket Gábor. – Az tartott életben, ha megtalálnak, el tudjam mondani, mi történt, és mindenki tanuljon a balesetből. Megnyugvást éreztem, amikor három nap múlva felébredtem a kómából, és a rendőrök kihallgattak. Nagyon sajnálom, hogy a barátom nem élte túl a balesetet.
Gábor arra emlékszik, hogy Gheorghe alacsonyan szállt, mert összefüggő felhőtakaró volt előttük, és nem akart belerepülni. Majd hirtelen mégis felhőbe kerültek, a Cessna elkapott egy lombkoronát.
– Gheorghe vezette a gépet. Jó pilóta volt. Időm se volt beavatkozni, mert minden olyan gyorsan történt. Úgy hittem, Tatabánya környékén vagyunk, de a kihallgatás végén a rendőrök elmondták, hogy onnan északra, a Gerecse tájvédelmi körzetben zuhantunk le – idézte fel a pilóta. – Emlékszem, apukám mindig nagyon féltett, nem akarta, hogy bajom essen. Amikor bejött hozzám az intenzívre, nem tudtam beszélni, jeleléssel kommunikáltunk. Azt kérdezte, tudok-e még repülni. Azt feleltem, igen. Roppant büszke volt, hogy vissza akarok ülni a repülőre.
Gábor 11 hónapig volt kórházban, most már segédeszköz nélkül jár.
– Apukám mindig azt mondta, minden esetből tanulni kell, még akkor is, ha a baleset velünk történik. Az én tanulságom, hogy a pilóta nem lehet soha „csak” utas, ha a helyzet megkívánja, közbe kell avatkozni. A felépülésem után rögtön meghosszabbítottam a szakszolgálati engedélyemet. Amikor édesapám két éve meghalt, elbúcsúztattam a temetőben, majd repülőre szálltam, s a hamvait Kiskunfélegyházán, a repülőtér fölött – ahol megtanult repülni – szétszórtam.
Magyari Gábor álma volt, hogy nagy utasszállító repülőgép pilótája legyen, épp a baleset másnapján kezdődött volna számára a kiképzés. De a baleset ellenére sem mondott le róla, most lehetőségre vár, hogy újra felvételizhessen.