Összefogtak a krónikus betegek: „Ha rám köhögsz, én belehalok!”

Egyikük, Szonday Szandra Túléljük a járványt címmel csoportot indított a Facebookon, hogy segítsék egymást információkkal, és persze lelkileg.

A fiatal nő jól tudja, milyen lélegeztetőgépen lenni, többször volt már életveszélyben intenzív osztályon, volt súlyos gerincműtétje, szívműtétje, tüdőgyulladása, otthon is légzéssegítőt használ. Marphan-szindrómája, vagyis veleszületett kötőszövet gyengesége van.

Számára egyetlen tüsszentés, köhögés halálos lehet, de az is, ha férje valahonnan hazahozza a koronavírust.

Lehet, hogy aki szembejön, fiatal, de veszélyeztetett!

„Szerencsére kiköltöztünk a városi panelből egy Pest megyei községbe, van kertünk, és a férjem egyetemen tanít, a járvány kezdete óta itthon van. Minden kontaktust kerülünk„ – mondja Szandra. „Sokan nem gondolnak bele, hogy hiába vagyok fiatal, negyedakkora tüdőm van, mint másoknak, koronavírus nélkül is nagyon kell vigyáznom magamra, de most különösen. Nehéz volt megfelelő maszkot, fertőtlenítőt beszerezni, a Facebookon kértem és sorstárstól kaptam segítséget. Akkor gondoltam rá, hogy ha másra nem számíthatunk, fogjunk össze és segítsük egymást. Bántott az is, hogy hisztérikus, indulatos posztokat láttam a korlátozások miatt, pedig a „Maradj otthon” kampány és a szigorú intézkedések minket, krónikus betegeket is védenek. Nincs ránk írva, kik vagyunk, nem mindenki tolószékes, van, aki erős fiatalnak tűnik, de például májátültetett vagy súlyos asztmája van. Gondoljon erre mindenki! Nem tudhatod, kivel találkozol, vigyázz mindenkire!” – hangsúlyozza.

Gyors állapotromlást hozhat a gyógytorna hiánya

Tenner Anna kerekesszékben él, az összes csigolyája rögzítve van, a légvétel koronavírus nélkül is nehézséget okoz számára a korábbi kezelések miatt.

„Amikor az egészségesek a bezártságra panaszkodnak, nem gondolnak bele, hogy nekünk mit jelent ez az elzártság, amit jobban be kell tartanunk másoknál”– osztotta meg gondolatait a Ripost-tal. „Rosszul alszom és nagyon kell koncentrálnom, hogy ne boruljak ki. Bezártak a rehabilitációs intézmények, nem jön a gyógytornász, és ez bizonyos betegségek esetén nagyon gyors állapotromláshoz vezet, amit nem lehet visszafordítani. Nekem szerencsém van, a barátom vállalta velem az önkéntes karantént, de jó lenne, ha például ő is védett idősávban vásárolhatna, hiszen ha rátüsszentenek, én halok bele. Van egy állatmenhelyünk, most oda sem mehetek ki, a saját kutyáimat a barátnőm vállalta, a segítőkutyám nem tud levizsgázni. Azt tapasztalom, hogy sokan nem értik, nekünk mennyivel nehezebb! Sokat jelent, hogy egymásnak igyekszünk ötleteket adni, egymást erősítjük.”

Félti nehezen fogant kisbabáját

Krisztina is csatlakozott a csoporthoz, bár nem krónikus beteg, hanem veszélyeztetett terhes. A hatodik beültetés után fogant meg a fia, a terhesség számos komplikációval járt.

„Még az a szerencse, hogy a középső időszakban vagyok, ami kevésbé veszélyes, mint az eleje. Talán augusztusra, mire megszületik a babánk, túl leszünk a járványon. Mire kezdtem jobban lenni, kitört a járvány, ami nemcsak a szobafogság miatt rossz, hanem a férjem nem jöhet velem sehová. Csak a kisboltba járunk és én egyedül a szükséges vizsgálatokra kocsival. Az édesapám felesége krónikus beteg, miatta is aggódunk.”

„Számunkra egy hétköznapi helyzet is életveszélyes”

A 34 éves Moni Ivett folyamatos életveszélyben él. 12 éve belelépett egy üvegszilánkba, akkor kapott a kórházban MRSA-t, olyan baktériumfertőzést, amire nem használ az antibiotikum. Többszörösen veszélyeztetett: nyitott hátgerinccel született, egy vesével él, asztmás, az immunrendszere rendkívül gyenge.

„Ezerszám felvásárolták a maszkokat az egészségesek, nekem, akinek ez az életet jelenti, sokáig nem jutott. A házban, ahol lakunk, sokáig nem tartották be a járványügyi szabályokat, az én életemet veszélyeztetve. Nem értik: ha te rám hapcizol, én elpatkolok!”

Ivett legfőbb aggodalma, hogy elhalasztották az amputációt, pedig előtte az orvos elmagyarázta neki, hogy erre az élete védelmében van szükség, mielőtt szétszóródik az MRSA a lábából.

„Két hete próbálom elérni az orvosomat, tegnap egy asszisztens végre felvette, de azt mondta, nem tud mit tenni. Itt rekedtünk Budapesten albérletben, a kezelések és a műtét miatt költöztünk ide, és már nem tudunk hazamenni. A férjem nem dolgozhat, rám vigyáz, én korábban kutyákat rehabilitáltam, sminkeléssel, hennafestéssel kerestem egy kis pénzt, ez is megszűnt. Az emberek pedig értetlenek: múltkor este lemerészkedtünk a levegőre a terápiás kutyámmal, és egy másik gazda póráz nélkül sétáltatta az övét, az nekitámadt az én kutyámnak, mire a gazda is közel jött. Számomra egy ilyen egyszerű helyzet is életveszélyes! Jó ez a csoport, ahogy én is mindig igyekeztem a saját bajomon is nevetni, itt is mindenki igyekszik pozitívan gondolkodni. Reménykedünk, hogy túléljük ezt a járványt, de tény: nekünk sokkal rosszabbak az esélyeink, mint az egészségeseknek. Ezt nehéz feldolgozni, a meglévő bajok mellett.”

Legfőbb félelmem, hogy elfogy a gyógyszerem

Pálfi Nagy Noéminek kétszer volt szívműtétje, egyszer gyerekkorában, másodszor 6 évvel ezelőtt. Két iskolás gyermeket nevel, úgyhogy megküzd az „otthoni munka mellett otthoni iskola” nehézségeivel, pedig kevésbé terhelhető, mint akinek egészséges a szíve. Férje dolgozni jár, ő vásárol be, máshová nem megy. Tudják, hogy nekik sokkal jobban kell vigyázniuk.

„A krónikus betegeknek, így nekem is vannak pótolhatatlan és minden nap szükséges speciális gyógyszereink, a legfőbb félelmem az, hogy elfogy és nem tudjuk beszerezni„ – mondta a Ripost-nak Noémi. „A másik a fokozott aggodalom: aggódom a férjemért, aki a mi sziklánk, az ő szüleiért, akik veszélyeztetett korúak, a gyerekeink miatt és magamért is, hiszen a gyerekeimet fel kell nevelnem, és tudom, hogy rám fokozottan veszélyes ez a vírus. Amióta elrendelték a szünetet, nem mozdulok ki itthonról és hálás vagyok a munkahelyemnek, hogy lehetővé tette, hogy itthon dolgozzak. Tudom, hogy most mindenkinek nehéz, aki otthon marad, de számunkra létfontosságú, hogy aki teheti, maradjon otthon, és gondoljon bele: nekünk, szívbetegeknek még nehezebb. Hálával és köszönettel gondolunk mindenkire, aki értünk dolgozik, kitettük a piros szívet az ablakunkba és esténként tapsolunk nekik.”

Több százezer krónikus beteg van

A koronavírus kiemelten veszélyes a 350 ezer diagnosztizált asztmásra, a 3,5 millió diagnosztizált magas vérnyomásban szenvedőre, a kétmillió allergiásra – közül különösen a gyógyszerszedőkre, a több mint tízezer transzplantáltra, az 500 ezer tüdőbetegre (COPD).

Ezt kérik a krónikus betegek tőlünk:

* Mindenkivel, akivel találkozunk, bánjunk úgy, mintha krónikus beteg lenne! Nem tudjuk, ki az vagy aki szembejön, nem krónikus beteggel él-e együtt.

* A kutyát pórázon sétáltassuk, hogy elejét vegyük a fegyelmezés miatti kényszerű kontaktusnak.

* Ne csak az időseknek, hanem a krónikus betegeknek is segítsünk! Ha van ilyen szomszédunk, barátunk, ne várjuk, hogy kérjen, ajánljuk fel a segítségünket!

* A súlyos, krónikus betegek számára könnyebbé kellene tenni, hogy megfelelő maszkhoz, kesztyűhöz jussanak, akár nekik is ingyenesen kellene biztosítani védőfelszerelést, mint az egészségügyi dolgozóknak.

* Jó lenne, ha meghosszabbítanák a szakorvosi vélemények érvényességét, a közgyógyellátáshoz és gyógyászati segédeszközökhöz való hozzáférést.

* Jó lenne, ha külön idősáv lenne a krónikus betegek és hozzátartozóik számára a vásárláshoz.

* Kérik, hogy a járvány elleni küzdelemben róluk se feledkezzenek meg: úgy is ölhet a koronavírus, hogy nem jut megfelelő ellátáshoz a krónikus beteg.