Ilyen egy óvoda home office-ból: makói képriport-videó

Üresen állnak az ovisok termei

Udovecz Tímeához és kollégájához tartozik az egyik óvodai nagycsoport, a 24 fős Panda-banda névre hallgató kis csapat. Mivel a koronavírus miatt hirtelen bezárták az intézményeket, szinte esélyük sem volt elbúcsúzni az amúgy ballagni készülő gyermekektől. Így kitalálta, hogy az épület ablakára egy hatalmas üzenetet készít a gyermekeknek, ami hatalmas sikert aratott.

Elmaradnak a ballagások, pedig már a meghívók és a tablóképek is elkészültek…

– mondta szomorúan Tímea.

„Olyan furcsán ért véget ez a hónap, még annyi dolgunk lett volna együtt a kicsikkel, így ez a dolog nem hagyott nyugodni. Nekem is van három gyermekem otthon, a legkisebb elsős. Nála láttam, hogy annyira örül, ha hírt kap a tanító nénije felől, vagy az osztálytársairól, hogy arra gondoltam: üzenjünk mi is az ovisainknak! Az ötletemet az intézményben is jónak tartották. Végül színes papírokból készítettünk egy feliratot az ablakra. Szerettük volna, hogy ha valaki meglátja, tudja azt, hogy nekünk is rossz érzés, hogy belépünk a termekbe és azok üresen, nevető gyerekek nélkül fogadnak minket. Hiányoznak, nagyon visszavárjuk őket!”

Üres a nyüzsgő folyosó

Ahol korábban fel-alá rohangáltak a gyermekek, most kong az ürességtől.... A óvónők korábban nem tudtak beszélgetni a folyosón, akkora volt a gyerekzsivaj, hogy elnyomta őket, de mégis mindenkinek hiányérzete van…

Van pár gyerek, akit néhány család most is kénytelen oviba adni

Egy szülőt vagy gyermeket sem hagyunk magára!

– vallják a makói óvónénik.

A koronavírus-járvány miatt két munkarendben dolgozunk. Az egyik online, a másik pedig a benti ügyelet.

Kijelöltek egy épületet, ahova hozhatják az ovisokat azok a szülők, akiknek muszáj dolgozniuk menni

– kezdte Márti.

„Általában reggel hatra érkeznek a gyerekek és este ötkor jönnek értük a szülők. Maximum 8 gyermekkel lehetünk egy nap, de ennyire még sohasem volt példa. Hozzám eredetileg a Mókus csoport tartozik, 22 kiscsoportos gyermekkel, akik nagyon hiányoznak nekem. Ezeken a foglalkozásokon viszont vegyesen vannak kicsik és nagyok.”

Beszélni kell a vírusról a gyerekekkel

Az egyik napról a másikra zártak be az intézmények, így szinte alig tudtak felkészülni az óvónénik az új helyzetre. De a gyermekeknek fontos volt, hogy tudják, mi is történik velük valójában.

Beszélni kell velük, de az ő nyelvükön

– mondta Márti.

„El kellett mondani nekik, hogy a vírus miatt sok szabályt be kell tartaniuk, ilyen a helyes kézmosás és a megfelelő távolság. Persze, sok idő nem volt őket felkészíteni, így főleg a szülőkre maradt a feladat. De napról napra, amikor csoportos foglalkozásra jönnek, előjön a koronavírus mint téma, és megdöbbentően éretten állnak a helyzethez, tudják és figyelik a társaikat, hogy ki mosott kezet és ki nem…”

Továbbra is folytatódik a beiratkozás

Makón négy épület üzemel óvodaként, ezekbe összesen 500 gyermek járhat.

A koronavírushelyzet mindenkit megviselt

– kezdte a Ripost-nak Bányai Anita intézményvezető.

„Mind a négy épületünkben dolgoznak az óvónénik, próbáljuk tartani a szülőkkel és a gyerekekkel a kapcsolatot. Talán a legnagyobb feladat most a beiratkozást megoldani, hiszen pont ez következett volna. Sajnos a szülők nem jöhettek el, és elmaradtak a „bekukkantók” is. Ezért kidolgoztunk erre is egy online rendszert. Egy űrlapot fogunk a Facebookra, illetve az iskola hivatalos lapjára kitenni, ezen keresztül tudnak majd a szülők jelentkezni. Választhatnak, hogy a gyermekek melyik épületbe szeretnének járni, és le tudják adni a fontos információkat. Gondoltunk azokra is, akik nem tudnak interneten keresztül kommunikálni, az ő számukra nyomtattunk ki nyomtatványokat, amiket át tudnak venni az óvodában. Ezt hazaviszik , majd kitöltve az ovi postaládájába tudják bedobni. Továbbá a telefonos beiratkozást is biztosítjuk.”

Home Office-ban dolgoznak az óvónénik is

Maradj otthon!

– felirat várt bennünket Püspöki Kriszta makói óvónő otthonában. Azoknak az óvónőknek, akik otthonról dolgoznak, egy weboldal segít, illetve a Facebookon egy privát csoport, ahol elérik a szülőket. A két felületen egyszerre folyik a munka, egyelőre még csak „teszt” fázisban, ám már most nagy az érdeklődés a szülők és a gyerekek részéről.

Kéthetes időszakokban kiválasztunk egy témát, ami nagyobb figyelmet kap

– kezdte Kriszta.

„A mostani a húsvét. A játékok közül próbálunk olyat keresni, ami kapcsolódik ehhez, amit otthon meg tudnak csinálni. Hagyományosan az óvodában tojáskereséssel ünnepeltük a húsvétot. Az oviban egy akadálypályán kellett végig menniük a gyerekeknek, miközben egy kanálon egyensúlyoztak egy műanyagtojást. Természetesen a jutalmuk a pálya végén édesség volt. Ezt otthon is meg lehet tenni. Kértük a szülőket, hogy dugjanak el néhány tojást és keressék meg együtt a gyermekkel, ez közös programnak is jó és a gyerek közben szórakozik is. Ezt egy panellakásban is meg lehet oldani, ha valakinek nincs kertje! Volt olyan „feladat” is, amikor kiválasztottunk egy mesét és annak a témájában rajzolniuk kellett a gyerkőcöknek. A kész műveket végül feltöltötték a szülők a közös csoportba, amivel ösztönözték egymást. Mi azért szeretnénk foglalkoztatni egy kicsit az ovisokat is, hogy ne az legyen, látják az iskolás testvéreiket, akiknek napról napra vannak feladataik, de nekik nincs és unatkoznak. S a szülőket szintén szeretnénk továbbra is segíteni.”

Játékokat készít a visszatérésre

Krisztina eddig is figyelt arra, hogy a Süni csoport, ami hozzá tartozik, sose unatkozzon. Így, miután hazaért a munkából, játékokat gyárt a gyerekeknek. Most, hogy otthon kell dolgoznia, sem állt le az alkotással, hiszen gondol a jövőre.

Ez most egy ilyen helyzet, amit túl kell vészelni

– mondta.

„Bár most nem játszhatok a csoportommal, ami nagyon hiányzik, de ez erőt is ad arra, hogy ha visszatérünk, még nagyobb lelkesedéssel tegyük! Miután a számítógép előtt elvégeztem az „óvónői” feladataimat, utána alkotni kezdek. Gyártom a játékokat a kicsikéimnek, amikkel majd meglephetem őket.”

Szab és varr a gyerekeknek

Kriszta nem csak rajzol új játékokat, de varr is. Már 18 éve él szeretett szakmájának, amit küldetésnek tekint, így neki nem fáradtság a szabadidejében is arra gondolni, minek örülnének a gyerekek az óvodában. Erről árulkodik „mini kert” című műve is: Kriszta saját maga varrta az ágyásokat, bele a répákat, a krumplit és a paradicsomtöveket, amikről le lehet szüretelni a termést..

Kutyájával lazít az óvónéni

Kriszta, miután felvette a kapcsolatot a szülőkkel és a gyerekekkel, majd közösen megbeszélték az az napi „játékos feladatokat”, lazít egyet a kutyájával, malaccal. Hiszen neki is jár egy kis szabadidő.

A jó idő Krisztát is kicsalogatja az udvarára, ahová viszi a laptopját is: felkészül a napi teendőire és összeállítja a gyermekek feladatait.