tóth gabi
3 év után végre most fizetne a biztosító a veronai buszbaleset károsultjainak. Az átutalást januárra tervezték, de váratlanul megvétózta az egészet az ügy egyik érintettje. Úgy tudjuk, visszautasította a neki adott ajánlatot, így újabb egyeztetésekre van szükség.
Idén lesz 3 éve, hogy a Szinyei Merse Gimnázium diákjai a franciaországi sítúrájukról hazafele tartva borzalmas balesetet szenvedtek az olaszországi Verona közelében az A4-es autópályán, 2017. január 20-án. A balesetben és az azt követő szörnyű tűzben tizenheten veszítették életüket.
Az őket szállító busz felelősségbiztosítója három év után jutott oda, hogy kifizetné nekik a teljes biztosítási összeget. Ez nem kis summa: 6 millió euró, tehát 1,8 milliárd forint. Ez a pénz nemcsak a gyászoló hozzátartozóké és a túlélőké lesz, egyéb anyagi kártérítést is tartalmaz.
A tervek szerint most januárban történt volna az átutalás. A baleset miatt indult olaszországi büntetőper következő, január 24-i tárgyalása előtt akartak utalni, ezt tanácsolta nekik a bíró is. A folyamat azonban megakadt: a jogosultak egy része ugyanis nem fogadta el a neki adott ajánlatot.
„A biztosító arról értesítette a jogosultakat, hogy újabb megbeszélésre van szükség. Kijelentették: vagy mindenkivel megállapodnak, vagy pedig senkivel. Ezért lehetséges az, hogy ha egyvalaki nem fogadja el az ajánlatukat, akkor senkinek nem fizetnek. És most ez a helyzet áll fenn” – fejtegette Szendrei Endre, az egyik áldozat, Eszter nagybátyja, aki blogot is vezet a balesetről.
„Nem tudjuk pontosan, ki lehetett a kerékkötő, mivel a túlélőkkel egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot, és az áldozatok családjai közül sem mindenkivel.”
S ez még nem minden: a magyar károsultak és a magyar biztosító ugyanis Olaszországban, olasz ügyvédeken keresztül egyeztettek a biztosítási összegekről.
„Voltak nagyon csúnya dolgok ebben az ügyben. Amikor a bíró megkérdezte, miért nem fizetnek, az olasz ügyvéd kijelentette: nem értem, miért elégedetlenkednek, mert magyar viszonylatban így is komoly összegeket fizettünk már ki. Ezek szerint létezik magyar viszonylat és más viszonylat?” – tette fel a kérdést Szendrei Endre, „A baleset után egyébként mindenkit megkeresett a biztosító. Volt, akivel meg is egyeztek egy kisebb kártérítési összegben, közvetlenül a baleset után. Most sokkal több járna neki, és az olasz ügyvédek érdeme, hogy a biztosító beleegyezett: mindenkinek egyformán fizet, az előzetes megállapodások ugyanis nem érvényesek.”
Az elhunyt áldozatok után a szülők, a testvérek és a nagyszülők egyaránt jogosultak kártérítésre.
„Volt olyan család, Krizsány László barátomék, akiknek az egyetlen gyermekük halt meg a balesetben. Vígh György testnevelő két gyermeke veszett oda, ő maga súlyosan megsérült. Tavaly októberben aztán ő is örök álomra hajtotta a fejét: az ő özvegye teljesen egyedül maradt. A túlélők közül többen súlyosan megsérültek, van, akinek a gyógykezelése a mai napig tart, és olyan is, aki soha nem tud már dolgozni, ezért életjáradékra szorul” – folytatta Szendrei.
A balesetben érintettekre többféle biztosítást is kötöttek: itt a kifizetések megtörténtek. A jogerős bírósági ítélet után kártérítési per indul, mégpedig a balesetért elítélt vétkesek ellen. Ott még a biztosítási összegnél is jóval nagyobb pénzekről lehet szó.
A biztosítási ügyekben járatos ügyvéd nem csodálkozik, hogy nincs megegyezés.
„Hatalmas különbségek lehetnek az egyes emberek után kifizetett összegek között. Egy elhunyt minden családtagját kártalanítani kell, míg a túlélőnek „egymagának” fizetnek. Nem lesz egyszerű igazságosan elosztani ezt az összeget” – vélekedett dr. Sógor Zsolt. „Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy nem csak a busznak, de az autópályának is van felelősségbiztosítása!”