tóth gabi
A férfi szeretne elköltözni a faluból, legalábbis néhány hónapra, amíg lelkileg jobban nem lesz.
Nap mint nap, ahogy kilép a házból, élete legszörnyűbb tragédiájával szembesül Sándor és családja Baktatkéken. Az édesapa két hete sétált ki élettársa elé a házukkal szemközti buszmegállóba, ahova babakocsiban magával vitte alvó, nyolc hónapos kisfiát, Sanyikát is. Ott, a járdán gázolta el az arra ralizgató falubelije és egyben régi jó barátja, Márk a Ladájával. Az apa csak könnyebben sérült, kisfia azonban szörnyethalt.
„Minden egyes nap látom azt a helyet, már nem bírom tovább! Úgy érzem, egy időre el kell költöznöm. Csak hát anyagilag szinte teljesen lenulláztuk magunkat a temetéssel, szóval bármilyen segítség jól jönne” – mondta elcsukló hangon a Borsnak a gyászoló apa, aki albérletet nézeget.
Barátja, Márk viszont már eltűnt a környékről. A férfi szülei helyette is ellátogattak Sándorékhoz bocsánatot kérni.
„Nekik is megmondtam: rájuk nem haragszom, így nem nekik kéne bocsánatot kérniük. Egyetlen ember tehet róla. Neki azonban nem is tudnék megbocsátani, hiszen elvette tőlem a fiam” – mondta az apa, akiben kislánya, Maja tartja a lelket, és a négy hónap múlva megszülető gyermeke.