Káldi családirtás: bajba került az áldozat özvegye

Továbbra is rács mögött marad az a káldi fiú, aki anyák napján agyonszúrta az édesanyját és súlyosan megsebesítette a védelmére kelő 15 éves öccsét. A fiú korábban pszichiátriai beteg volt, vizsgálják, hogy tette elkövetésekor beszámítható volt-e. A családját mindenesetre tönkretette azon a végzetes estén.

Az áldozat élettársa, Tömböly Roland és négy kisebb gyermeke már aludt, amikor a tragédia történt, a legidősebb fia akkor már Budapesten élt. Tömböly Roland egyedül maradt a gyerekekkel. Két közös kislányukat egyedül neveli tovább, közben halott szerelme, Zsanett másik négy gyermekéről is próbál gondoskodni.

„Egy percig sem tudtam maradni”

Roland és az árvák már aznap éjjel elhagyták a házat, és azóta sem tértek oda vissza. A tragédia szétszakította a családot.

Képtelen voltam ott maradni, azon a helyen, ahol elveszítettem életem szerelmét

"A tragédia éjjelén egy jó barátomhoz mentünk, utána pedig elköltöztünk Tatabányára a két kicsivel” – árulta el a %Ripost%-nak Roland.

"Szerencsésen alakultak a dolgok abból a szempontból, hogy mindegyik gyerek közel van hozzám. A legnagyobbak egy utcányira laknak tőlem, a két középső pedig az édesapjukhoz és az apai nagyszülőkhöz került Oroszlányra. Ugyanakkor hiányzik, hogy nem élünk együtt. Nyolc évet töltöttem velük, ezt nem lehet egyik napról a másikra semmissé tenni! Õk az én gyerekeim is, és elképzelhetetlen számomra, hogy ne törődjek velük.”

„Nem tudom, miből élünk meg”

A két nagyobb gyerek a munkába menekült: Roland beszámolója szerint mind a ketten nagyon sokat dolgoznak, most a Balaton mellett. A két középsővel minden nap beszél, és amikor csak lehet, találkoznak is.

Rendszeresen látjuk egymást. Szeretném elvinni őket a Balatonra, ahol a nagyobbak dolgoznak, így újra együtt lehetne a családunk egy kicsit.

"Mindehhez már csak pénz kellene, de e téren nem állok épp a legfényesebben" – vallotta be az özvegy. "Alisa mindössze 2 éves, Liliána pedig 4. Alisát sikerült beszoktatnom bölcsődébe, Liliána azonban csak ősszel kezd az új óvodájában. Akkor tudok visszamenni dolgozni, addig az előző munkahelyem jóindulatából élünk. Azóta is minden hónapban utalták a fizetésem, holott nem tudtam dolgozni menni 250 kilométer távolságra. Ez a hónap az utolsó. Az árvaellátást és az özvegyi támogatást még nem kapom, a GYED extrát is most intézem. Fogalmam sincs, hogy szeptemberben miből élünk majd, amíg megjön az első fizetésem.”

A szomorú történet további részleteit a pénteki Ripost napilapból megtudhatod. Keresd az újságos standokon!