Döbbenetes részletek, ezt állítja a gyilkos tatabányai tini édesanyja

A kettős emberölés miatt 15 éves börtönbüntetését töltő 18 éves M. Apolló édesanyja, a 39 éves M. Angelina Konstantina viselkedése a helyiek szerint hozzájárult ahhoz, hogy Apolló két évvel ezelőtt hidegvérrel agyonvert két hajléktalant, miután az anyja kizárta a lakásból.

Sokan azt sem értik, hogy lehet, hogy a történtek után a kisebb gyermeket, a 6 éves Robikát, miért nem vette el a nőtől a gyámügy. A kisfiú jelenleg is édesanyjával él.

A Tatabányai Járásbíróság (a magyar joggyakorlatban eddig példátlan módon) kiterjesztette a vádat, és megvizsgálta, mi vezethetett oda, hogy egy akkor alig 15 éves fiú kegyetlen gyilkossá vált. Megállapítása szerint az anya elhanyagolta nagyobb fiát, amivel komolyan veszélyeztette fejlődését. Angelinát elítélték, 1 év 11 hónap börtönbüntetést kapott, 3 évre felfüggesztve.

A tatabányai piac környékén sokan elmondták a véleményüket a Blikknek. „Nem tudjuk felfogni, hogy azok után, amit Apolló tett, hogy nevelhet ez a nő még gyereket” – mondja egy középkorú férfi.

„Ezzel a szerencsétlennel is úgy ordibál, mint régen a nagyobbal. Nem fogja elhinni, de mi szerettük Apollót. Tudjuk, mit csinált, de ha nem ilyen borzalmas körülmények között élt volna, talán soha nem gyilkol. Rendes, csendes gyerek, mindenkinek segített cipelni a nehéz szatyrait, pénzt pedig soha nem fogadott el senkitől. Csak enni kért, mert szerencsétlen mindig éhes volt. A kistestvérére is csak ő vigyázott, az anyjuk nem volt sehol. Ment érte az óvodába, játszott vele a téren, aztán lefektette. Az anyjától ütésen kívül mást nem kapott” – fakadt ki a férfi.

A lap az anyát is megkereste, aki éppen vaskos gézkötést szedett le a kezéről. „Most voltam vérplazmát adni, hétezret kapok érte. Sokszor tudtam menni, így nem volt gond Robikának megvenni a tanszereket. Tudom, miért jöttek, így utoljára elmondok mindent, aztán nem érdekel, ki mit gondol rólam” – vonta meg a vállát.

„Köpködnek rám, ujjal mutogatnak, csak épp az igazságot nem ismerik. Anyám 9 évesen otthagyott étel, ital nélkül egy fűtetlen házban, mert úgy gondolta, hogy jobb lesz neki egy fickóval élni. Intézetbe kerültem, nem volt képem a rendes családról, de azt tudtam, hogy a fiaimat soha nem hagyom el. A bíróság szerint elhanyagoltam őket, de ez nem igaz. Folyton dolgoztam, hogy nekik mindenük meglegyen. Közben próbáltam Apollót keményen fogni, kértem, ne csavarogjon, a tanulásra figyeljen. Az összes létező hivatalos állami szervet megkerestem, hogy segítsenek, mert a nagyfiammal baj van! Senki nem tett semmit. Most persze csak én vagyok a felelős mindenért. Akármit is mondanak rólam, én jó anyának tartom magam. Apollót rendszeresen látogatjuk a börtönben, éppen egy színdarabot készülnek előadni a rabtársaival. Minden levelét úgy kezdi, hogy »Drága, imádott édesanyám.« Kell ennél több egy anyának?” – szorítja magához kisfiát Angelina, aztán megfogja Robika kezét és elindulnak hazafelé.

Az ügyészség szerint az anya az idősebb fiút többször megverte, verés közben pedig ordítva szidta. Nem figyelt rá, hogy a gyereknek legyen iskolatáskája, ruhája, rendszeresen fürödjön, az egy melegítőt és egy pólót a fiú maga mosta. Apolló, aki korábban maga kérte gondozásba vételét, a bíróság előtt így fogalmazott: „Anyám egyszer közölte velem, hogy már rég a falhoz kellett volna b*sznia engem”.