Így élte túl a magyar nő a mindent elsöprő árvizet

Tehetetlenül nézték, ahogy mindent elönt a víz – az egyik legősibb magyar falu esett áldozatul a hatalmas esőzéseknek még május 29-én és 30-án. Dédestapolcsány lakóházait elöntötte a falu mellett csörgedező Bán patak, ami elől nem volt menekvés. Lapunknak Molnár Marianna mesélte el a történetét, ő volt az egyetlen, akit ki kellett lakoltatni az árvíz miatt.

„Aznap épp az egyik barátnőmhöz mentem. Előtte még felraktam főni a gázra a húslevest, hogy mire megjövök, elkészüljön. Megenni már nem tudtam…”

– kezdte lapunknak Molnár Marianna. Majd folytatta a történetet:

„Amikor indultam volna haza, látom, hogy borzasztóan esik, de nem maradhattam, haza kellett mennem, mert a gázon volt a leves! Még be tudtam menni a házba, de ki már nem. Szóltam a fiamnak telefonon, hogy hozzon homokzsákot, mert ha tovább emelkedik a vízszint, elönti a házat. Kikapcsoltam a gáztűzhelyet és áramtalanítottam, hogy ne legyen baj, de tíz perc alatt annyira feljött a víz a házig, hogy nem tudtam kimenni” – idézi fel az ijesztő helyzetet Marianna.

„Kiléptem a teraszra, betoltam az ajtót, hogy legalább oda ne folyjon be az ár. Kezdtem komolyan pánikba esni, mivel nagyon gyorsan emelkedett a vízszint. Csak az nyugtatott, hogy a fiam úton van, tudtam, hogy jönni fog értem. Néhány perc múlva viszont már a teraszt is ellepte a víz, így az ott lévő székre álltam fel. Borzasztó volt nézni, ahogyan betört az ár a házba, ami még az édesanyámé volt. Elöntötte a szobákat és minden értékünket. Az udvaron is vitt mindent, amit ért, ledöntötte a kerítéseket… Döbbenten néztem körül. Egyszer csak feltűnt a fiam az út túloldalán, jöttek vele a barátai is segíteni. Megpróbáltam lemászni és átkelni a vízen, de a fiam rám kiáltott: másszak vissza, különben elvisz a víz! Hívták a katasztrófavédelmet, a szakemberek néhány perc alatt kiértek. Kikötöttek egy oszlophoz egy vastag kötelet, amit meg kellett fognom és azt megragadva húztak ki. Amikor megpróbáltam a vízben felállni, már a hónaljamig ért, így bele sem merek gondolni, hogy egy gyermekkel mi történt volna… 

Marianna a falu közepén lakott, talán a település legrégebbi házában. „Két oldalról öntötte el a házát a víz, ami – mivel beázott – teljesen lakhatatlanná vált. Még a szekrény aljában is minden vizes és saras” – mondta az asszony. „Valószínűleg össze fog dőlni az épület. Szerettük volna felújítani, de nem merek visszamenni oda. Jelenleg a munkaadóm biztosít átmeneti szállást, vagy barátoknál, illetve a fiamnál tudok aludni, de ez hosszú távon nem működik. Egyelőre kilátástalan a helyzetem” – sírja el magát Marianna.

Megy a harc a biztosítóval

Tehetetlenül néztem a teraszról, ahogy a víz elvitte a kutyaházat és a fűnyírót…

– kezdte Pál Miklós.

„A pincét, a kisházat, de még az autómat is elárasztotta a víz. Milliós a károm. Felhívtam a biztosítót, ahol rögtön egyezkedni kezdtek. Hiába fizetem évek óta a biztosítási díjat, most kitalálták, hogy: „a pince nem a ház része, semmi közük hozzá!” Így még nem is biztos, hogy segítenek rajtunk…”
Győrffy Lajosné Klári is nehéz helyzetbe került.

„Éppen tévéztem, amikor lecsapott az ár”

– kezdte Klári néni.

„Kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy a víz elöntötte az egész kertemet, a hömpölygő ár pedig többek közt egy szekrényt sodort...”
 

Gyűjtést szerveznek az önkormányzatban
„Minden segítségre szükségünk van!” – kezdte lapunknak Lukács László polgármester.

„Rengeteg udvart, pincét öntött el a víz, kerítéseket döntött ki, bútorokat, háztartási gépeket tett tönkre az ár. A templomba is befolyt a víz. Még nem tudni pontosan, mekkora is a kár. Az biztos, hogy szükségünk lenne, hűtőszekrényekre, tűzhelyekre, ágyakra, mert az árvízben sok háztartásban tönkrementek.”