kulcsár edina
Ilyen csodát még nem látott a panel lakótelep! Minden arra járó megáll és bámulja, egyszerûen nem lehet nem odanézni. Klári néni nagyon odatette magát!
Díszkertnek is beillő csodát varázsolt egy óbudai paneltömb elé a hetedik emeleten lakó Domján Klára. A nyugdíjas könyvelő napi több órán át műveli kis birodalmát, most is dolgozik a metszéssel. Nemcsak a járókelők csodálják meg gyönyörű növényeit és sziklakertjét: a helyi önkormányzat is díjazta a minőségi munkát.
Sok szép rendezett zöldterületet látni országszerte panelházak tövében, de olyan, ami Domján Klára keze munkáját dicséri, párját ritkítja. Az út mentén hosszú métereken elnyúló területen jácintok és nárciszok virágoznak. A kör alakú ágyásokat kövirózsák szegélyezik, míg a teret futtatott borostyán zárja apró kis kerítésként. Köztük néhány díszcserje sorakozik, és az egész körül rendezetten kavicsok, kövek, sziklák, mint egy japánkertben.
Az asszony először észre sem vesz minket, annyira el van foglalva a metszéssel.
Imádom ezt a kis kertet
– kezd bele a történetbe Klára, aki Szentgotthárdon született falusi környezetben, majd később is nagyon sokáig családi házban lakott.
Az asszonyról hamar kiderül, hogy több mint húsz éve vált el. Egy szem gyermeke született, aki már 42 éves és Németországban él a családjával. Így két unokáját, a 6 éves Sárit és a 2 éves Esztert is ritkán láthatja.
Egymagam élek itt a hetedik emeleten, de soha nem unatkozom.
Tíz éve még édesanyámmal laktam egy kispesti családi házban. Szegénykém demenciában szenvedett és kezdett mindent elfelejteni, így otthonba kellett adni. Amikor meghalt, el kellett adni a házat. Képzeljen el egy díszkertet, melyben mindenhol pázsit zöldellt. Köztük futórózsák és tuják. Akkoriban vettem egy ezüstfenyőt, melyet a füves terület közepére ültettem. Amikor eladtuk, az új tulajdonos majdnem elájult a látványtól. Tavaly elmentem hozzájuk, hogy lássam, mi lett a kis fából. Majdnem elsírtam magam, olyan szép lett, úgy megerősödött – érzékenyül el Klára, aki immár hét éve lakik az óbudai panellakásban.
Az első év nagyon gyötrelmes volt. Mindenem fájt, nem volt kedvem semmihez.
Majd megbolondultam a lakásban. Rettentően hiányzott a kertészkedés.
Akkoriban is volt már itt egy kis zöldterületet, de senki nem gondozta igazán. Én ajánlottam föl, hogy kezelésbe venném, amit örömmel elfogadott a ház vezetése
– meséli az asszony.
Klára így a tavaszi szezon kezdetén, amikor már az időjárás is megengedi a kerti munkákat, reggel 8-kor lent van kis birodalmánál és fél három előtt ritkán hagyja abba a tennivalókat. Gereblyézik, metszi a kis növényeket és a házból kivezetett slaggal locsol.
Ezeket a hagymás növényeket – jácint, nárcisz – a lakóktól kaptam. Sokan lejönnek ide, hogy megnézzék mi lett abból, amit nekem adtak.
Pontosabban nem is nekem, mert itt minden közös, a miénk: a lakóké. Értünk van ez a kis kert, amit én gondozok.
Hogy milyen díjat kapott a panelek közötti kiskertért Klári néni, és honnan jönnek ide turistáskodni, kiderül a hétfői Ripost napilapból!
Az óbudai Klári néni a Ripost igazi hőse: egy ember, közülünk való, aki mindent megtesz azért, hogy ő és a környezete normálisabban éljen. Keressük a hozzá hasonló hősöket, hiszen teli van az ország hétköznapi hősökkel, és mi szívesen megmutatjuk őket. És keressük az óbudai „panelkerthez” hasonló kerteket is, hiszen országszerte sok hasonlót gondoznak a lakók.
Ha lát egy hasonlót, vagy büszke a saját társasházuk tövében lévő kiskertre, fotózza le és küldje be a %Ripost%-nak, mi megmutatjuk! Email-címünk: [email protected].