Így magyarázkodik egy levélben a veronai busztragédia sofőrje

V. János azt írja, hogy csak hónapokkal a baleset után tudta meg, hogy mi történt.

Kollégám a baleset következtében elhunyt, én súlyos sérüléseket szenvedtem, de túléltem a balesetet. A baleset után hónapokkal tudtam meg, mi történt, hogy a balesetben 11 gyermek és 6 felnőtt hunyt el. Mivel a sítúrát az Önök iskolája szervezte, Önnek szeretném ezúton kifejezni őszinte részvétemet a balesetben elhunyt diákjaik és tanáraik, illetve felnőtt hozzátartozóik miatt. Kérem, belátása szerint tolmácsolja ezt a hozzátartozók felé – fogalmazott a buszsofőr.

A címzett, a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatója elküldte a levelet az érintett szülőknek, akik szerint döbbenetes, hogy V. János ennyivel elintézi a dolgot, és ettől megnyugodott a lelkiismerete. Számukra azonban ez a gesztus kevés.

– Elképesztő, hogy azért küldte oda a levelet, mert a gimnázium volt a megrendelő, és az ő diákjai ültek a buszon ahelyett, hogy elénk állna és elmondaná, mi történt a baleset idején. Igaz, az elmúlt közel két évben ez volt a legnagyobb gesztus, amit tett az elhunytak felé – vélekedik a Borsnak Szendrei Endre, aki az unokahú­gát vesztette el a balesetben.

Kiderült, hogy 2017 januárjában nem is V. János indult volna a busszal Franciaországba, hanem egy budapesti sofőr. Az iskola egy másik buszra kötött szerződést. Az út előtt nem sokkal született az a döntés, hogy V. János és Kalmár Zoltán indulnak el közösen.

– Cégen belül is többen azt gondolták, hogy ezt a két sofőrt nem szabad összeültetni az egészségi állapotuk miatt, rá­adásul két idősebb sofőrről van szó. Valaki mégis így döntött. Ha nem így alakul, talán a gyerekek ma is élhetnének – mondta egy informátor.