Bezárult a kör: önmagunkat szennyezzük a műanyaggal!

Hogyan jut az ember szervezetébe mikroműanyag?

Múlt héten megdöbbentő felfedezést tettek közzé a Bécsi Orvostudományi Egyetem és az Osztrák Környezetvédelmi Hivatal munkatársai: először mutattak ki mikroműanyagokat emberi székletben, tíz különböző műanyagtípust azonosítottak. Átlagosan 20 részecskét mutattak ki 10 gramm székletben. Azt egyelőre még nem tudjuk, milyen egészségkárosodást okozhat ez, de az biztos, hogy a mikroműanyag egyáltalán nincs jó helyen a bélrendszerünkben! Ráadásul állatokon elvégzett kísérletek kimutatták, hogy a kisebb részecskék a vérbe, a nyirokrendszerbe és a májba is bekerülhetnek. De hogyan?

Amikor hazavisszük, amit vásároltunk, az árut kitesszük a hűtőbe, kenyértartóba, és a vékonyka műanyag zacskót – ami amúgy sem jó másra – a szemétbe dobjuk azzal a megnyugvással, hogy „lebomló”, tehát semmi gond! Csakhogy ez a műanyag nem úgy bomlik el, mint a krumpli héja, semmiféle természetes hasznos anyag nem keletkezik belőle, hanem apró, öt milliméternél is kisebb részecskékre hullik szét. Ráadásul a lebomlás meggyorsítására különböző adalékanyagokat, például fémeket használnak, ami szintén szennyezi a környezetet. A szennyvíztisztítók ezeket az apró szennyeződéseket nem tudják kiszűrni.

Azt már korábban kimutatták, hogy a tengerek és óceánok tele vannak műanyag mikrorészecskékkel, de ma már azt is tudjuk, hogy a folyókat is szennyezi, és minden élővizet, amivel kapcsolatba kerül. Magyarországon tavaly a Tiszát, idén pedig a Dunát vizsgálta ebből a szempontból a WESSLING Hungary Kft. Arra jutottak, hogy több millió mikroplasztik úszik le a Felső-Tiszán óránként! A Dunában ennél is több van, és kimutathatóan a fővárosban is kerül a vízbe mikroműanyag: a Megyeri híd fölött vett mintában egy köbméter vízben átlagosan 45, míg a déli szakaszon, a Csepeli Szabadkikötőnél vett mintában 55 részecske volt. A nemzetközi hatáselemzési tanulmányokból arra következtethetünk, hogy a Duna élővilágában kárt okoznak ezek a mikroműanyagok.

Ha a folyóink vizébe már bekerültek, akkor csak idő kérdése, mikor kerülnek a poharunkba. Bár jelenleg nagyobb biztonságban van az, aki csapvizet fogyaszt, mert a parti szűrésű kutak jó minőségű ivóvizet adnak, viszont a műanyag palackban árult vízbe is kerülhet mikroműanyag a palackból. Hosszú távon azonban a kutak sincsenek biztonságban.

Ezzel a kör bezárult: a végén megisszuk a lebomló műanyagot, ami aztán a szervezetünkben fejti ki áldásosnak biztosan nem nevezhető hatását. Ezért kell visszaszorítani a lebomló műanyagok használatát. Ahogy azt Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője korábban lapunknak elmondta, nagy baj, hogy nem tudjuk, milyen hatást a mikroműanyag az emberi szervezetre.

– Azért aggasztóak a plasztik-szemcsék, mert jelenleg nincsenek olyan kutatási eredmények, amelyek megnyugtatóan bizonyítanák, hogy hosszú távon veszélytelenek

– hangsúlyozta a szakember.

Nem véletlen, hogy Magyarország is komoly lépéseket tesz a műanyag visszaszorítása érdekében, jövőre megemelt termékdíjakkal, 2021-től pedig teljes műanyagzacskó tilalommal.