Így viselte az ítéletet a gyerekgyilkos anya

B. Mónikának egyelőre nem kell börtönbe mennie, mivel a tizenkét
éves börtönbüntetése nem jogerős, a másodfokú döntésig nyomkövetővel - lakhelyelhagyási tilalom mellett - otthon maradhat.
A nő végig tisztában volt azzal, hogy el fogják ítélni és vissza kell
mennie a börtönbe. Beismerte bűnösségét és lemondott a tárgyalás lehetőségéről, amire július 1. óta ad lehetőséget a jogszabály.

Az ügyész pár mondatban felidézte a tragikus napot. Mónika durván bántalmazta a kisfiát, aki nagy fájdalmak közepette halt meg. A másfél éves Danikát többször a földhöz csapta, a gyermek testén 55 sérülést találtak. Mónika az előző napokban is többször megütötte a gyereket.
A nőnek is sanyarú gyerekkora volt és agyonhajszolt élete. Egészen
kicsi, 7 éves korától ő gondoskodott négy testvéréről és ő látta el a háztartást is állandóan depressziós édesanyjuk helyett. Anyukájuknak több öngyilkossági kísérlete is volt. Ha kellett, pénzt és élelmiszert is Mónika kéregetett a rokonoktól, az iskolából is kimaradt, hogy kisebb testvéreit felnevelje. A tragikus napon reggel összevesztek a párjával. Mónika kérlelte, hogy maradjon otthon még egy kicsit, mert ő nagyon feszült és kimerült, alig áll a lábán. Ez nem is csoda: két kisfiát, Danit és Jánoskát nevelte, ráadásul várandós volt az azóta a börtönben megszületett Tomikával. A férfi azonban nem volt hajlandó tehermentesíteni a párját. Fél órával később az asszony megölte kisfiát.
- Lemondtam a tárgyalásról, mert szeretném, ha vége lenne ennek az
ügynek - törölgette könnyes szemét Mónika -. Az eset óta
egyfolytában bűntudat gyötör, 44 kilósra fogytam. A párom Zala
megyébe költözött, vitte magával a két fiút, csak telefonban hallhatom
a hangjukat, eddig egy képet láttam róluk. Tudom, hogy hosszú
börtönévek várnak rám, de erőt adna, ha átölelhetném a gyerekeimet. Kívánsága gyorsan teljesült: gyermekei apját tanúként beidézte a
bíróság, ahová elhozta legkisebb fiukat, Tomikát, akit Mónika
egyhetes korában látott utoljára a börtönben.
- Sokszor álmodom a gyerekekkel, néha egy nagy réten vagyunk nagy
nyugalomban. Máskor palacsintát sütök nekik. Ilyenkor másnap
kimegyek Danihoz a temetőbe, és csak álldogálok a sírjánál.
Mónika nagyon szégyelli, amit tett, a haját rövidre vágatta, hogy
minél kevesebben ismerjék fel. Fáj neki, hogy volt párja elfordult tőle,
azt mondja, neki szentelte az életét.
- Lassan húsz éve csak háztartást vezetek és másokról gondoskodom.
Semmi másra nem vágytam, csak hogy legyen egy otthonom, ahol
szeretnek, és ahol biztonságban van mindenki. A gyerekeimért éltem
és a páromért - mondta.
A bíróság figyelembe vette Mónika életkörülményeit, azt, hogy
túlhajszolt volt, hogy visszafojtotta minden indulatát, és az emberölést
nem szándékosan követte el. A vádlott és az ügyész elfogadta az
ítéletet, de az ügyvéd, dr. Nyikos Mihály enyhítésért fellebbezett.