INSIDER
Másfél évtizednyi csend és magány után döntött úgy Kopcsándi Dzsenifer, hogy egy életre elfelejti a betegségét és megvalósítja az álmait. A lánynál 3 éves korában derült ki, hogy súlyos hallássérült. Társai megértés és támogatás helyett csak bántották és kiközösítették. Most mégis ragyog.
Ami nekünk természetes vagy zajok esetén éppen zavaró, az a szombathelyi Kopcsándi Dzsenifer számára maga a csoda.
"Emlékszem, a szüleim hároméves koromban azt vették észre, hogy bármit is mondanak nekem, semmire sem reagálok. Eleinte betudták annak, hogy még kicsi vagyok és valami elvonja a figyelmemet. Ám amikor már emelt hangon szóltak hozzám, de én akkor se néztek rájuk, akkor rádöbbentek, hogy nagy baj van…" – kezdi Dzsenifer, akivel a szülei orvostól-orvosig rohantak, hogy végre kiderüljön, amit már úgy is sejtettek, hogy súlyosan hallássérült.
Dzsenifernek nem csak a betegségével, de az iskolatársaival is meg kellett küzdenie.
"Nagyon sokszor értek atrocitások… Senki sem értette, hogy ami másoknak teljesen természetes, az nekem elképzelhetetlen. Hiszen fogalmam sem volt arról, milyen a madarak csicsergése vagy az autó dudálása."
Tinédzserkoromban legszívesebben láthatatlanná váltam volna, annyi bántás ért! Végül a tanulásba menekültem, aminek meglett az eredménye!
– meséli a múltidézés során először elmosolyodó lány. Dzsenifer kitűnő tanuló lett, szülei büszkesége pedig annyi magabiztosságot adott neki, hogy egy idő után megpróbálta másként látni önmagát.
"Azt hiszem, az volt a baj, hogy nagyon sokáig problémaként kezeltem a betegségemet. Amikor erre rájöttem, egyetlen dolgon változtattam: a felfogásomon! Fiatal vagyok, előttem az élet, miért is kellene elbújnom a világ elől?! Így aztán sokszor elindultam, felszálltam egy vonatra és elmentem a világ túlsó felére. Az sem zavart, ha egyedül ültem be egy kávézóba, mivel megtanultam, hogy csakis az számít, amit én gondolok magamról" – árulja el. Kétségtelen, hogy ez a hozzáállás kellett ahhoz, hogy amikor a lány rátalált egy izgalmas, ám cseppet sem veszélytelen implantációs lehetőségre, igent mondjon a beavatkozásra.
"Dr. Gerlinger Imre professzor, a Pécsi Kórház fül-orr gégészéhez kerültem, aki figyelmeztetett, hogy a műtét során az akkori 20%-os hallásomat is elveszítem, amit majd fokozatosan kapok vissza úgy, hogy nem a fülemmel, hanem a beépített speciális szerkezettel hallok majd. Bár a műtét kockázatos volt, nem akartam meghátrálni. Hallani akartam a madarak csicsergését, a cica dorombolását, a családom nevetését és mindent, amit csak lehet!" – magyarázza. Szavaiból úgy tűnik, olyan volt számára a műtét, mint egy ugrás, védőháló nélkül.
A műtét után igazi mélypont következett, mert teljesen siket lettem...
Hogy ezután miképp változott meg a lány élete, mi az, amit másképp csinálna, ha újrakezdhetné és milyen tanulsággal szolgált számára a múlt, amelyből különleges jövőt akar építeni? Kiderül a pénteki %Ripost% napilapból. Keresd az újságárusoknál!
Ripost hírek
