Ezt ígérték a negyedikről kizuhant Pannikának halála előtt a szülők

Anasztázia és Tamás hat éve ismerte meg egymást. Szerelmük annyira erős volt, hogy szinte az első perctől tudták: közös gyermeket szeretnének. Panni három éve érkezett az életükbe, és ahogy ők fogalmaznak, attól kezdve, hogy megszületett, a kislány beragyogta minden percüket.

"Csupa mosoly csöppség volt, ahova csak ment vidámságot vitt magával!" – kezdte könnyeivel küszködve Tamás.

Terveztük, vártuk őt nagyon, és vigyáztunk rá, mindennél jobban, még ha ezt most sokan meg is kérdőjelezik. Az vesse ránk az első követ, aki még soha nem bízta a gyermekét másra!

A házaspár péntek éjjel dolgozott, kislányukat pedig a gyerek keresztanyjára bízták, amíg ők haza nem érnek szombat reggel. A nő azonban nem várta meg a szülőket, elment a lakásból, magára hagyva Pannit.

- A HÉV-megállóban összefutottunk vele – vette át a szót Anasztázia. – Kérdeztük, hogy kerül ide? Azt mondta, Panni alszik, nyugodjunk meg! Nagyon megijedtünk, szaladtunk, ahogy bírtunk. A lakásba belépve sehol nem találtuk, nekem ekkor már rossz érzésem volt, Tamás azonban bízott benne, hogy Panni csak játszik velünk, és elbújt. Az ablakra pillantottam, láttam, hogy nyitva, és csak annyit bírtam mondani: rohanj! És Tamás lement a ház elé – csuklott el az asszony hangja, miközben a szörnyű hajnalról beszélt a Blikknek.

Lementem, és megtaláltam a betonon. A kórházban még el tudtunk búcsúzni a kicsikénktől: megfogtuk a kis kezét, megígértük neki, hogy erősek leszünk, nem csinálunk semmi butaságot, és ehhez tartjuk is magunkat.

 

Anasztázia és Tamás később szeretnének még kisbabát.

"Abban hiszünk, hogy ha születik még kisbabánk, Pannikánk benne él majd tovább. Minden éjjel újraálmodom, ahogy fogom a kis testét a karjaimban és rohanok fel vele az emeletre" – szorította párja kezét az édesapa.

A szülőket az ÉKE Jogvédő Egyesület támogatja.