Barátokra vágyik az agydaganatból gyógyuló fiú

Sohasem adta fel a küzdelmet, nemsokára dolgozhat.

Halas Kálmán óriási erőfeszítéssel küzd azért, hogy normális életet élhessen. Leghőbb vágya, hogy újra legyenek barátai.

Régebben sok barátja volt Kálmánnak. Velük volt kerékpározni akkor is, kb.13 évesen, amikor azt tapasztalta, hogyha lenéz a kerékpárról, szédül és összefolyik a kép a szeme előtt.

Akkor már napok óta erősen fájt a feje. Gyógyszert kapott, de az sem segített. Éppen akkor érdeklődött a háziorvos, elmúlt-e Kálmán fejfájása, amikor a fiam hazaért – emlékszik vissza Zsuzsa, az édesanyja. 

"Amikor a fiam elmondta, mit tapasztalt, azt javasolta, azonnal vigyük kórházba."

Kálmánt már másnap megműtötték agydaganattal. Véget ért a gyermekkora, addigi élete. Négy év kemény harc következett az életben maradásért. Kemoterápia, sugár- és mindenféle egyéb gyógyszeres kezelés. Kálmán a következőket mondta a %Ripost%-nak.

"Szörnyű volt, nem akarok róla beszélni. Apu maradt otthon, azóta is mindig velem van. Nagyon sokat segítenek nekem, ő és anyu."

Az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány rehabilitációs házában beszélgetünk Kiskőrösön. Kálmán szellemi képességeit nem rontotta a daganat, de beszéde, mozgása még akadályozott.

Évente háromszor egy-egy hetet tölt itt terápiával, különösen sokat javult az állapota a speciális vízi tornától.  Matusik Szilvia gyógytornász foglalkozik vele négy éve, nagy szeretettel.

"Amikor először találkoztunk, még a kezét sem tudta felemelni, most viszont már a vízben egy kis segítséggel szépen lépeget, és nagyszerűen emeli a tornaszereket a gyakorlatoknál"

– büszkélkedik tanítványával Szilvia.

" Ez a terápia azoknak a gyerekeknek segít a legtöbbet, akiknek a kemoterápiás kezelés során sérül a mozgásközpontja, és nem, vagy csak nehezen tudja mozgatni a végtagjait."

A terápia a mozgásfejlődés mellett sikerélményt is ad, amire ezeknek a gyerekeknek óriási szükségük van. Kálmán is kivirul a vízben, mosolyogva végzi a gyakorlatokat.

Sokat javult az állapota, de még erősödnie kell – véli a terapeuta.

Amikor kijön a vízből, megkérdezzük Kálmánt, mi az, amire a legjobban vágyik a gyógyulás mellett. Kis ideig tűnődik, aztán azt válaszolja:

"Szeretném, ha újra lennének barátaim és munkám."

Az utóbbira van kilátás. Jelentkezett egy állásra a fővárosban, a XIX. kerületi Forrás Házba, ahol negyven, munkában akadályozott embert foglalkoztatnak. Megkérdeztük, mikor tudják fogadni Kálmánt, azt a választ kaptuk, hogy hamarosan. Ott talán új barátokra lel, mert a régiek elmaradtak mellőle az életért folytatott küzdelem keserves éveiben.

A részletek a szerdai Ripost napilapban!

Rákos gyerekeknek segítenek!