tóth gabi
A panellakók élete nem fenékig tejfel, és ezt õk maguk tudják a legjobban. De vajon mi az az öt dolog, amivel csak az lehet tisztában, aki panelházi sorsot kapott?
Lakótelepi embernek lenni külön létforma. A panelben élők szembesülnek pár dologgal, amire egy tégla- vagy családi házban lakó soha nem is gondolna. Lássuk, mi ez az öt alapvetés!
Nem csak vicc az, hogy papírból vannak a falak... Hagyján, hogy a szomszéd szobából is mindent tökéletesen hallasz, de még a másik lakásból is átszűrődik minden egyes nesz.
Leesett a kép a falról? Fúrjuk meg a falat és oldjuk meg! Ha ez szombaton reggel történik, akkor még jobb... S hogy ez miért olyan nagy baj? Lásd az 1-es pontot.
A négyemeletesekkel nincs gáz, de a tízemeletesek... az már más tészta. Tízig elszámolni sem mindig könnyű, pláne megmászni ennyi emeletet, amikor mondjuk elromlik a lift. Vagy csak az egyik romlik el, de a másikat költözéshez használják...
Ha a ház napos, vagyis déli oldalán laksz, a gutaütésig meleged lesz, a lehűlés lehetőségének legcsekélyebb reménye nélkül. Az egyetlen, ami segíthet a kánikulában, az a légkondi, de az utcafrontra szerelt doboz akkor bőven öntözi az arra járókat...
Ha valami igazán menő egy panellakásban, az az, hogy nem kell az összegyűlt szemetet lecipelned magaddal a földszintre, hanem szépen elviszed a folyosó végére és berakod a szemétledobóba. Gondolnád. De van ám szomszéd, aki tesz arra, hogy a szemét leért-e a földre, ott hagyja a kis konténerben a bűzölgő zsákot. Esetleg este tíz után dobja le a tizedikről a motyót, ami - lsd. az 1-es pontot - kifejezetten barátságtalan lépés.
Ne legyünk persze igazságtalanok, a panellakásokat is nagyon lehet szeretni, egy valódi, telepen felnőtt gyereket pedig még felnőttkorában is mindenki azért irigyel, mert jó kis bandázásokkal töltötte az idejét.