Makranczi Zalán 44 évesen szerzett jogsit – „Egyszer hazavágtam a kocsi elejét"

Makranczi Zalán színész, apa, férj – és immár sofőr is. A színművész, akit a nagyközönség leginkább komoly színházi szerepeiről és a »Renitens« című sorozatból ismerhet, a Palikék Világa podcastban mesélt arról, hogyan változott meg az élete azzal, hogy 44 évesen megszerezte a B-kategóriás jogosítványt.

Makranczi Zalán sorozatosan próbálkozott taxival, BKV-val

„Amikor megszereztem a jogsit, azt gondoltam, hogy olyan 55 százalékosan tudok vezetni, ezért engedtek át. Most olyan 77 százalékra lőném be a tudásomat” – vallotta be nevetve.

És hogy mire várt eddig? A válasz egyszerű és meglepően őszinte: „Imádok olvasni, gondolkodni, írogatni – ezt mindig utazás közben tettem.”

Makranczi Zalán felesége, Szinetár Dóra is alátámaszthatja, hogy férje a tömegközlekedés szerelmese volt – egészen addig, amíg a legkisebb gyermeke elfoglaltságai fel nem borították ezt a nyugodt rendszert.

– árulta el Makranczi Zalán.

Bár sokáig próbálkozott: taxizás, BKV, sőt, a hévezés romantikáját is igyekezett belecsempészni a családi logisztikába – végül be kellett látnia, hogy eljött az idő.

És ha már belevágott, az édesapa nem vette félvállról a dolgot. „Mindent nagyon részletesen akartam tudni a vezetésről. Azt akartam, hogy minden hibát az oktató mellett tapasztaljak meg – ne később, egyedül.”

– zárta a kétgyerekes színművész.

Volt, hogy a kocsi eleje bánta

A tanulás mellett pedig a vezetési stílusa is külön említést érdemel. Egy angol szkeccs alapján jellemezte magát, ahol a sofőr a pusztában vezet, minden irányba alaposan körülnéz, az oktató pedig biztatja, hogy nyugodtan haladjon – mire a semmiből ráesik egy furgon:

„Úgy vezetek, hogy mindig számítok erre a furgonra” – mondta komolyan, de humorral átszőve.

Persze hibák is történnek. Egyik első vezetős kalandja során erdőbe ment, és elfelejtette, hogy az autó nem négykerék-meghajtású. 

A kocsi eleje bánta – de Zalán csak tanult belőle.

A híresség sosem félt az emberek közelségétől, a színházi öltözők, társulati próbák közegében edződött meg a „társas tér” kezelésében. Még akkor is megőrizte hidegvérét, amikor gyerekek fotózták le titokban a HÉV-en. Ahogy mondja: „Nem tudok félni az emberektől.”