Japán katona, akit az sem zavart, hogy véget ért a háború

Onoda Hiroo 18 évesen csatlakozott a japán hadsereghez, tiszti képzést kapott és kiképezték a gerilla-hadviselésre, a meglepetésszerű támadásokra is. 1944 végén a Fülöp-szigetekre, pontosabban Lubang szigetére vezényelték, hogy állítsák meg az amerikaiak partraszállását. A túlerőbe ütköző japán katonák súlyos veszteségeket szenvedtek, így Onoda azt a parancsot kapta felettesétől, Tanigucsi őrnagytól, hogy három másik társával együtt tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megállítsák az ellenséget, amíg ők visszavonulnak erősítésért. 

Onoda és csapata a hegyek közé menekültek, hogy onnan folytassák küldetésüket. Állásukat egy erdős, sűrű részre építették ki, élelmet és más értékeket loptak a környező falvakból, a többit pedig az erdőből gyűjtötték össze. Bárkit megtámadtak akit gyanúsnak véltek, hiába hagyta már el az amerikai hadsereg a szigetet. 

Hónapokkal később, 1945. augusztusában az amerikaiak röplapokat dobtak le nekik az égből, értesítve őket a háború végéről. Kiképzésük során azt tanították nekik, hogy soha ne adják meg magukat, illetve a felettesüktől kapott ígéret kötelezte őket a várakozásra, így harcoltak tovább.

Társait sorra veszítette el az értelmetlen csatározások miatt. 1949-ben egyik embere, Akacu feladta és megadta magát, 1954-ben Simada halálos lövést kapott a helyi biztonsági erőkkel vívott harcban. Hasonlóan veszítette életét Onoda utolsó társa is, Kozuka, akit 1972-ben lőttek le egy rajtaütés során. 

Hírnevének köszönhetően 1974-ben egy bizonyos Szuzuki Norio nevű egyetemista indult a felkutatására. Ketten hamar megbarátkoztak, és bár ekkor már Onoda elhitte, hogy a háború valóban véget ért, még mindig szüksége volt arra, hogy a felettese parancsba adja ezt neki. Szuzuki képekkel együtt visszatért Japánba, ahol a kormány felkereste Tanigucsi őrnagyot, aki teljesítve ígéretét visszatért a szigetre, és megparancsolta, hogy adja meg magát. 

Megadásakor több mint 500 töltény volt nála, rengeteg kézigránát és kés társaságában. A helyiek szerint legalább 50 embert ölt meg, de Onoda ezt tagadta. Nem számított, mert Ferdinand Marcos, akkori Fülöp-szigeteki elnök elfogadta a megadását és kegyelemben részesítette.

Először csalódott az új Japánban hazatérése után, így Brazíliába költözött, de később, 1984-ben hazatért és oktató táborokat hozott létre. 1996-ban visszatért a Fülöp-szigetekre is, ahol 10 ezer dollár értékben támogatta a helyi gyerekeket. 2014-ben, szívelégtelenségben halt meg.