Berki Krisztián édesanyja végre belenézhet a boncolási jegyzőkönyvbe

Szinte hihetetlen, de napokon belül eljön Berki Krisztián halálának az első évfordulója... A celeb 2022. május 6-án halt meg, furcsa körülmények között. Az élettelen testét egy budapesti lakás erkélyén találta meg a saját kislánya, az akkor kilencéves Natasa Zselyke.

A celeb halálának oka a mai napig nem tisztázott, mivel a boncolási jegyzőkönyvet jogszerűen egyedül az özvegy Berki Mazsi láthatta. Ő viszont úgy gondolta, hogy nem kívánja a közvélemény elé tárni, hogy mit találtak Krisztián vérében, és mi okozta pontosan a 41 éves, életerős, sportos férfi halálát.

Összeveszett az édesanya és az özvegy 

Nem csoda, hogy az információ visszatartása leginkább Berki Krisztián édesanyját, Júliát viselte meg a legjobban. Hiszen ki mást érdekelne, ki másnak lenne joga tudni, hogy miért vesztette el az élete legfontosabb szereplőjét, az egyetlen gyermekét?

Krisztián édesanyja többször és nyilvánosan támadt ezért Mazsinak, ő és az özvegy is az újságokon keresztül üzengettek egymásnak, megoldás mégsem született. Csak egymás hibáztatása és ellenségeskedés, ami az osztályrészük lett, és ami hosszú hónapokig tartott. A két nő végül 2023 elején békült ki egymással, mindketten arra hivatkozva, hogy a sors úgy hozta, hogy az életük végéig szoros kapcsolatban kell lenniük Krisztián kisebbik gyermeke, Emma miatt. A nagymama ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy tartsa a kapcsolatot az unokájával és Mazsi is belátta, hogy ha már édesapja nem lehet a kicsinek, legalább nagyszülei legyenek…

„Csak csend van”

A két nő kibékülése óta hónapok teltek el, a jó viszony ellenére azonban nem beszéltek a legfontosabbról: beletekinthet-e Júlia asszony a boncolási jegyzőkönyvbe, hogy végre megkapja a válaszokat. Ez az idő a Bors információi szerint most jött el. Lapunk úgy tudja, hogy Berki Krisztián halálának első évfordulóján a gyászoló édesanya találkozik az özveggyel.

"Nehéz beszélni arról, hogy mit érzek – kezdte a Bors megkeresésre, Júlia asszony. – A mai napig nem fogtam fel, hogy nincs többé gyermekem, a mai napig lesem az ajtót, hátha belép. Nézem a telefont, hátha megcsörren… De csak a csend van, a gyermekem nem jelentkezik. Nyilván a gyászt mindenki másképp dolgozza fel, én magamba zárom, ezért nem is megyek el semmiféle csoportos terápiára. Nekem nem esne jól, ha másokkal is meg kellene osztanom, hogy mit érzek. Még akkor sem, ha tudom, hogy ugyanolyan szülők ülnek ott, mint én. Akik elvesztették a gyermeküket. Nagyon sokan vannak ám! – tette hozzá szomorúan az édesanya, majd így folytatta: – Hamarosan itt lesz a fiam halálának az első évfordulója. Felfoghatatlan, hogy már egy év eltelt. Hatodikán kimegyek hozzá a temetőbe, mi mást csinálhatnék?…

 Nehéz lesz, de muszáj szembenéznem az igazsággal. Hátha valamiféle megnyugvást kapott ettől. Nem tudom. Félek is az igazságtól, de érzem, hogy muszáj lesz szembenéznem vele."