Joshi Bharat: Nyolcvanéves koromig tévézni szeretnék!

%RIPOST%: Két hét múlva lesz a 63. a születésnapja. Hogyan ünnepel?

Joshi Bharat: Nem csapok nagy bulit, ugyanis nem tulajdonítok akkora jelentőséget ennek a napnak, mint a többség. Távol áll tőlem, hogy ünnepeltessem magam, ezért valószínűleg szűk családi körben, a feleségemmel és a lányaimmal töltöm majd. 

%RIPOST%:  Idén lesz tíz éve, hogy 2008. szeptember 22-én elindult a TV2-n a Joshi Bharat című műsor. Hogyan élte meg akkor, hogy egyik napról a másikra ismert lett?

J.B.: Akkoriban bedobtak a mély vízbe! Amikor meghirdették a castingot, hogy egy induló talkshow-hoz keresnek műsorvezetőt, arra gondoltam, ki lenne kíváncsi egy ötvenkét éves, indiai férfira? Ennek ellenére elmentem a meghallgatásra, talán valamilyen belső megérzés vezérelt. Akárhogy is, végül sikerrel jártam, és megkaptam a lehetőséget.

%RIPOST%: Az azóta eltelt évtizedben szinte folyamatosan képernyőn volt. Mit gondol, mi a titka?

J.B.: Számít, hogy mit gondol a vendég arról, akihez beszélgetni megy, hogy ki lesz a műsorvezető. Fontos, hogy úgy érezze, a műsorvezető nem él vissza az erőfölényével, alakuljon bárhogyan is a beszélgetés. Hiszen ebben a helyzetben mégiscsak a ő van otthon. Ha a vendég érzi a támogatást, akkor megszűnik benne a védekezési reflex, jön egyfajta önkéntes, belülről érkező nyitottság, és megnyílnak.

%RIPOST%: Remekül csinálja, hiszen a hírességek rendre olyan titkokat árultak el magukról az ön fotelében, amiket addig még soha, sehol...

J.B.: Ennek a titka az, hogy nem szabad sablonokban gondolkodni. A legjobb példa erre, Bálint Gyuri bácsi, aki legutóbb két évvel ezelőtt volt a vendégem. Nálam mondta el, hogy háború alatt koncentrációs táborban és munkaszolgálaton volt. Sokkoló vallomás volt, meg is kérdeztem tőle, hogy miért nem mondta el ezt eddig senkinek? A válasza meglepő volt: Azért, mert eddig senki nem is kérdezte. Az én módszerem tehát az, hogy nem csak a már eddig mindenhol köztudott sablonokra kérdezek rá, hanem hagyom, hogy az interjúalanyom beszéljen. Elképesztően megtisztelő számomra, mennyire meg tudnak nyílni. Az empátia ehhez a szakmához nélkülözhetetlen. 

%RIPOST%: Egy-egy megrázó történet után hogyan érzi magát lelkileg?

J.B.: Számos történet van, ami elgondolkodtat. Nem szoktam rágódni rajtuk, de van, amin sokáig filózom utána.

%RIPOST%: Ön mögött áll tíz év az ország egyik legnépszerűbb műsorvezetőjeként, jelenleg a FEM3 műsorán vezet műsor. Hogyan képzeli el a következő tízet?

J.B.: Ahhoz képest, hogy kissé későn indult el a tévés pályám, most már nagy terveim vannak. Larry King példáját szeretném követni, aki nyolcvanéves koráig műsort vezetett. Bízom benne, hogy az élet nekem is megadja ezt a lehetőséget.