kulcsár edina
Galambos Lajos rémálmaiban sem gondolta volna, hogy belülrõl fog megismerkedni a hazai börtönviszonyokkal. Most, hogy túl van a kõkemény 125 napon, úgy döntött, nem hagyja annyiban a visszásságokat, amiket megtapasztalt.
Mint mondja, a rácsok mögött töltött időben vele nem történt olyasmi, ami miatt különösebben háborognia kellene, de szemtanúja volt néhány olyan esetnek, melyek arra késztetik, hogy szabad emberként fellépjen ellenük, és ha lehet, gátat szabjon nekik.
"Vannak olyan emberjogi problémák, melyekre szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét.
Elsősorban a gyógyszerosztási rendet, vagy inkább szokásjogot szeretném megváltoztatni, mert ami most van, az egészen egyszerűen embertelen és sajnos veszélyes is.
Ez még akkor is így van, ha kaptam rájuk magyarázatot. Értem én, hogy amióta a 'hummeres' gyilkos öngyilkos lett a cellájában, valamit tenni kellett annak érdekében, hogy az eset ne ismétlődhessen meg, de az akkor sem járja, hogy a gyógyszereket csak összetörve adják oda a raboknak. Egyszerűen azért nem, mert a saját szememmel láttam, hogy a cellatársamnak bevérzett a torka, miután bevette a morzsalékot"
- idézi föl az átélt szörnyű pillanatokat Lajcsi, aki az altató és nyugtató osztási rendjét sem érti.
"Furcsa, hogy azoknak a raboknak, akiknek az alváshoz szükségük van altatóra, gyakran már fél hatkor odaadják a tablettákat. Ha ugyanis akkor beveszik, valamikor hajnal kettő körül kipattan a szemük, és csak bámulják a falat álmatlanul az ébresztőig. Így ennek az egésznek semmi értelme" - fakadt ki a trombitaművész, aki nem csak a levegőbe beszél. Szakértői véleményeket készíttet a témában, és az eredményeket nyílt levélben szeretné eljuttatni a megfelelő fórumokhoz.
Közben pedig mindent elkövet azért, hogy a sérelmeiért igazságot szolgáltassanak, és a nemzetközi bíróságokhoz fordul.