Hazavárja anyja a kulcsi rémet

Három éve áll üresen a kulcsi rémségek háza, ahol 2012. áprilisában H. Csanád egy bozótvágóval négy rokonát lekaszabolta, édesanyját és testvérét pedig súlyosan megsebesítette. A vérengzés teljes két napig tartott, a férfi nem aprózta el: módszeresen vadászta le családtagjait a hatalmas telken, úgy, hogy azok nem is tudtak a többiek haláláról.

„Kedvesem, én nem venném meg a helyében!”

 

– mondja az egyik falubéli, mikor a házról kérdezem. Nem véletlen: a Hegyalja úton álló hatalmas ingatlan már a gyilkosságok előtt szellemházként élt a köztudatban. A furcsa H. család pedig teljes mértékben a rabjává vált.  

Hírhedt szocpolcsaló édesapa

A kép a gyilkosságok után csak lassan bontakozott ki. Az értelmiséginek számító család a ’80-as években költözött a településre, miután az édesapán elhatalmasodott egy gondolat: a magyarok isten kiválasztottjai. Nem véletlenül választotta Kulcsot:

szerinte ez az egyik legősibb magyar település, a letűnt aranykor bölcsője, ráadásul része a Szent András-törésvonalnak.

Az édesapa állítólag úton-útfélen hangoztatta zavaros gondolatait, majd igazi szellemtevékenységbe kezdett. A ’90-es évek végének hírhedt szocpolcsalója lett: nehéz anyagi helyzetben lévőket rávett arra, hogy eladják lakásaikat, hogy majd ő annak árából és a felvehető szocpol támogatásból társasházakat épít nekik. A házak persze sosem készültek el, a családfő állítólag börtönbe is került csalás miatt.

Bekebelezte őket a ház

 A falubeliek elmondása alapján az apa a zavaros gondolatokat fiával is megosztotta. Akadtak, akik kövekből kirakott fura köröket láttak a telken. „Szertartásokat végeztek” – suttogta akkoriban néhány bennfentes, arra célozgatva, hogy az édesapa őrülete tette ennyire beteggé a fiút.

Az biztos, hogy a család, a csalások után remeteéletet kezdett élni: alig mozdultak ki a házból, senki sem tudta mivel foglalkoznak, Csanádról is csak annyit beszéltek: valamilyen számítógépes munkát végez otthon.

A hatalmas, dombra épült házat látni sem lehet a telket körülvevő hatalmas falaktól, így a H. család voltaképpen azt csinált otthonában, amit csak akart, anélkül, hogy azt a külvilág látta volna. Így fordulhatott elő az is, hogy a fiú két napig folytathatta vérengzését: módszeresen gyilkolt le mindenkit a telken, a helyszínelésnél is egyértelműen látszott, hogy a holttesteket és sérülteket a birtok különböző pontjain kaszabolta le.

Nem ereszti a ház

A hatalmas, dombon épült házról ráadásul még azt is beszélik, hogy temetőre épült. „A horrorházba senki nem akar visszatérni” – szóltak akkoriban a szalagcímek. „Eladó a ház, bár nem hirdetik. De az anya a telken lakik” – mondja az egyik falubeli, aki automatikusan suttogóra fogja hangját a téma hallatán. „Visszament, de csak a kisházba, ami a telken áll. Pedig lifeg a keze” – mondja, én meg döbbenten érdeklődöm mit ért ezalatt. „Annyira szétvagdosta a bozótvágóval, hogy nem tudták megmenteni rendesen a kezét, több ín teljesen szétroncsolódott. De képzelje! Azt mondja az a szerencsétlen asszony, hogy

visszafogadná a fiát, amikor kiengedik. Mégiscsak az anyja, nem?”

A kérdés nyitva marad, már csak egy jótanácsot kapok: tudja ő, hogy biztos olcsón meg lehetne szerezni a rémségek házát, de meg ne forduljon a fejemben a gondolat. Jobb, ha leteszek róla most.