„Nehéz ott élnem, ahol ő is élt” – Oszter Alexandra elárulta, mit tervez édesapja birtokával

Rám maradt a birtok a szántókkal, erdőkkel együtt. Nagyon gyorsan bele kellett tanulnom a gazdálkodásba, vizsgákat tettem le, hogy tovább vihessem mindazt, amit apukám itt hagyott. Édesapám olyan elegánsan ment el, ahogy élt. Szenvedés nélkül hagyott itt minket. Elfogadtam, hogy már nincs köztünk, de azért szoktam hozzá beszélni és be szoktam számolni neki arról, hogy mi történik a birtokon. Nehéz ott élnem, ahol ő is élt, de szeretnék mindent továbbvinni

Édesapám mindent magával vitt a sírba, rengeteg munka várt rám, mikor elment. Beleértve az adminisztrációt is. Érdekes, hogy az utolsó nyarán – amikor az első művészeti tábort csináltam ott – megkérdezte, hogy mi a tervem a gazdasággal. Azonnal rákérdeztem, hogy ’Papa, ugye nem akarsz elmenni?’. Talán volt benne egy ilyen érzés. Korábban sose kérdezte ezt, de elmondtam neki, hogy látogathatóvá szeretném majd tenni, hogy ilyen táborokat szeretnék még szervezni. Nagyon tetszett neki az ötlet.

A gazdaságban rengeteg a munka. Szeretnék továbbra is táboroztatni vagy akár festészeti hétvégéket tartani. Nagyon szeretek a 9-13 éves korosztállyal foglalkozni, de már felnőttek is jelezték, hogy szívesen jönnének alkotótáborba. Szeretném a birtok egy részét felújítani olyanná, ahol egy család is eltölthetne egy hétvégét. Ahogy múzeumot is nagyon szeretnék édesapám emlékére. Van egy felszentelt templom is a birtokon, így akár esküvőknek is helyet tudnánk adni. Rengeteg felújítás szükséges, sok segítség kell, nyakig benne vagyok, meglátjuk, hogyan alakul