tóth gabi
A börtönélet egy teljesen más világ a szabad élettől, az alábbiakban egyfajta „börtönkisokost”" állítottunk össze. Ezekre felkészültnek kell lennie Galambos Lajosnak.
Lagzi Lajcsi titokban bevonult a baracskai fegyintézetbe szerda délelőtt, hogy letöltse a 3 év hat hónap terjedelmű szabadságvesztését, melyet kiszabtak rá. A mulatós zenész rengeteg nehézséggel nézhet szembe, amikre nem lehet feltétlenül minden esetben felkészülni, annak ellenére, hogy Lajcsi korábban ült már pár hónapot. Hírneve kétélű fegyver a beton cellarengetegben, hiszen a mentálisan megviseltség mellett hiénaként vehetik célkeresztbe a tapasztaltabb bentlakók.
A Metropol által megkeresett szakember, dr. Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász szerint nagyon fontosak az első napok a börtön falain belül.
„Mindenki máshogyan birkózik meg az elzárással, de senkinek nem könnyű. A legjobbat akkor tehetjük, ha próbálunk a legkevesebb feltűnés nélkül megérkezni. Habár Lajcsi hazánk első számú lakodalmas sztárjaként valószínűsíthetően nem fog tudni elbújni, bizonyos emberekkel neki különösképpen vigyáznia kell!” – vezette fel intő szavait a szakember, aki elmondta, hogy a börtönben raboskodók között a legtöbben visszatérő vendégek, azaz hazai terepen érzik magukat. Tőlük is óvakodni kell.
Ők a kannibálok. Ezek az elemek pszichológiai hadviselést folytatnak, esetenként kérnek egy szívességet, cserébe fizikális védelmet ajánlanak.
„Az ismert, több ügyvéddel rendelkező Lajcsit például biztosan bepróbálják majd, a saját boldogulásuk védelmében. Általában nem engedhetik meg maguknak a drága ügyvédeket, és megkörnyékezik az újakat, hogy segítsenek. Ha határozottan lepattintják őket, akkor tovább állnak más 'verebet' keresni, de ha egyszer is ad nekik az ember bármit, akkor örökké a nyakára fognak járni a büntetése egész ideje alatt” – osztotta meg az érdekes embercsoportról a véleményét az ügyvéd, akik egy csapat kóbor kutyához hasonlítanak, akik addig állnak az ember mellett, amíg érdekük fűződik hozzá.
Ugyanakkor dr. Gerő Tamás hangsúlyozza, hogy ezek a rabok általában a fenyegetésen kívül nem mennek messzebb, csakis lelki nyomásgyakorlásról van szó. A börtönnek is saját szabályai vannak – írtak és íratlanok egyaránt. Az illik nem illik – hasonlóan a kinti élethez – alapvetéseket hordoz.
„Működik az egyfajta szívességbank, ami arról szól, hogy illik friss alanyként megkínálni egymást kisebb apróságokkal, kávéval, cigarettával, de egy-egy kedves szó is lekenyerezheti a bentieket. Javallott messziről elkerülni a szóváltást vagy a szabálysértő viselkedést.”
Az meghozza a gyümölcsét, ha Lajcsi elkerüli a balhékat, hiszen akár hónapokkal hamarabb is szabadulhat
– mondta a szakjogász, aki hozzátette, hogy személyesen is ismeri Lajcsit, sőt, egyszer még jogi úton is keresztezték útjaik egymást. Az ügyvéd azt mondja, Lajcsi akkor jár a legjobban, ha a rabok között is ugyanaz marad majd, aki idekint volt.
Galambos Lajos azzal jócskán megkönnyítheti nehéz szituációját, hogy hiteles és önmaga marad a karakterében. Az ismertséggel nem kérkedik, de titkolnia sem szabad. Persze nem életszerű, hogy tudná egyáltalán...
„Aki a szabad életben sztár, az bent is az marad. Nem szabad kérkedni sem javakkal, sem ismeretséggel, ugyanakkor hazudni csak és kizárólag úgy szabad, ha az nem derülhet ki sehogy. Lajcsinak szerintem előbb-utóbb lesz lehetősége zenélni a fogvatartási intézmény falain belül is, ezt majd kérvényezni kell. Igyekeznie kell minél előbb beilleszkedni, és ezt segítheti majd, ha szórakoztathatja a »közönségét«, azaz rabtársait trombitajátékával” – jegyezte meg a szakember. Hozzátette, hogy a nagy fegyelem és szabály ellenére sok lehetősége van ma már egy fogvatartottnak, hogy emberközeli életet éljen a cellák világában is, de minden a rab hozzáállásán múlik. Dolgozni mindenképp megéri – mondja az ügyvéd.
Minden rabnak muszáj munkába állnia. A konyhán a legjobb és leghasznosabb dolgozni, de ott a könyvtár és az egyéb melók.
„A munka fontos, és kapnak érte pénzt is, amit ma már 'házi webshopon' lehet elkölteni” – zárta le a beszélgetést dr. Gerő Tamás.