Brutális balesetet szenvedett a magyar híresség, újra kellett tanulnia járni és beszélni

Zemlényi Zoltán, művésznevén Hoppárézimi története sokak számára ismerős. 1985-ben, 17 évesen súlyos balesetet szenvedett, újra kellett tanulnia járni és beszélni.

Életéről könyvet írt Hoppárézimi címmel, melyből színdarab is született. Számtalan tévés szereplés és interjú után eltűnt a nyilvánosság elől. Most azonban nap mint nap a Deák téren dedikál – tudta meg a Metropol.

„17-től 34 éves koromig minden egyes napom arról szólt, hogy milyen szerencsétlen vagyok, másrészről, meg hogy milyen nagyszerű” – kezdte a Metropolnak vallomását Zemlényi Zoltán.

„Bárki, aki odajött hozzám mind elmondta, milyen csodálatos vagyok. Egy csomóan félreértették az egészet. Másmilyennek képzeltek el , mint amilyen vagyok. Hősnek tituláltak. Én nem vagyok ilyen, csak ezt mindenki belémszugerálta. Belefáradtam, hogy az emberek éltetnek, emiatt eltorzult a személyiségem. Egy csomó értékes emléket kidobtam és elégettem a könyvem kéziratát. Nagyon sajnálom, de akkor annyira elegem lett magamból, meg ebből az egész hírességből, hogy megfogadtam, hogy soha többé nem írok, nem megyek sehova, nem adok interjút. Én úgy szeretnék élni, ahogy a többi ember él” – vallotta be Zoli.

Ám egy újabb tragédiát kellett elszenvednie, ugyanis elhunyt a nagypapája. Ezután a sors egyfajta engeszteléseként megtalálta dédanyja naplóját, amibe első olvasatra beleszeretett. Ebből merítve pedig ismét írásba kezdett.

„Mostanában a könyvbizniszt csinálom, írom és árulom a könyveket. Az írás mellett szeretek fotózni is. Körülbelül másfél éve átestem a koronavírus betegségen, szerencsésen megúsztam, nem volt semmi bajom, csak egész nap aludtam. A barátaim mondták: ha én, aki túl vagyok egy baleseten, tudok jókedvű lenni, akkor akinek nincs semmi baja, az pláne hogy tud” – zárta sorait Zemlény Zoltán.