kulcsár edina
A zenész végre megszólalt kórházba kerülése után. Fia arról számolt be, hogyan érte apja halálának az álhíre.
Az egész ország imádkozott Benkő Lászlóért, aki közel két hete fekszik egy budapesti klinikán, miután kutyasétáltatás közben elesett, eltört a térde és a bordái. Az Omega billentyűsét végül műteni kellett a lába miatt, és bár az operáció jól sikerült, a rehabilitáció alatt előjöttek korábbi egészségügyi problémái, tüdő- és mellhártya-vizesedése lett.
Ez már a sokadik krízishelyzet, amit az utóbbi hónapokban át kellett élnie a legendás zenésznek. Sőt ezuttal már valaki a halálhírét is keltette Benkő Lászlónak. Fia, Balázs Storynak azt is elárulta, hogyan érte az álhír.
„Az utóbbi napokban nem éreztem magam jól, a gyomrom kavargott, a közérzetem a katasztrofálishoz közelített. Gondoltam, kipihenem magam, de olyasmi történt, mintha nem is ébredtem volna fel a rémálomból. Jöttek és jöttek az üzenetek, egyre-másra kaptam az őszinte részvétnyílanitásokat. Infarktus közeli állapotba kerültem. Az járt a fejemben, nem lehet, hogy apu így hagyjon itt bennünket, hisz annyi terve van még, és olyan életerő dolgozik benne. Elkezdtem telefonálgatni, és legszívesebben üvöltöttem volna a boldogságtól, amikor kiderült, hogy apu igenes él, és ez az egész csak brutális pletyka, amit nem is tudom, hogy ki és miért talált ki...” – árulta el a lapnak a zenész fia.
Benkő László a közelmúltban összesen hat kórházat is megjárt különböző problémáival. Családja egyik helyről a másikra vitte át. Legutóbb a térde miatt gyulladt be az egész szervezete. Ráadásként a tüdejében légmell keletkezett.
A Tömő utcai klinikára ezért meglehetősen rossz fizikai állapotba került, de három nap múlva már el is hagyhatta az intenzív osztályt, hogy felmehessen a hetedik emeletre. Azóta pedig váltakozó kedélyállapotban olykor vidáman, olykor magába mélyedve folytatja rehabilitációját.
A Story munkatársának pedig nagy nehézségek árán, de sikerült elérnie a 77 éves Omega tagot, aki csak ennyit közölt rekedtes hangján a telefonba: „Nincs mese, most már örökké élnem kell!”