Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostA Ripost éppen másfél éve találta meg azt a hollywoodi bártulajdonost, aki évtizedeken át féltve õrizte a magyar legenda ottfelejtett csizmáját.
George Laczko 1956-ban disszidált Amerikába, ahol letelepedése után megnyitotta saját pubját, amit élete végéig vezetett.
Õ volt az a férfi, aki az akkor még Zámbó Imreként szárnyait bontogató Jimmynek is lehetőséget biztosított arra, hogy megmutassa nem mindennapi tehetségét a színpadon. A férfi halálhírét felesége jelentette be...
George másfél éve így mesélt nekünk Zámbó Jimmyhez fűződő emlékeiről:
"Jimmyt itt ismertem meg, Amerikában, vagyis az alkalmazottam mutatta be nekem, aki a két klubomba szervezte a fellépőket. Két estére szerződtettem, és ő mindkét este hatalmas partit csinált.
Ugyanakkor nem volt nehéz észrevenni, hogy megtetszett neki Éva, a lányom, aki akkoriban huszonhét éves volt.
Imre az egyik számát neki is ajánlotta, majd a koncert után félrehívta beszélgetni. Mindent bevetett, hogy elcsábítsa, itallal kínálta, folyton a nyomában volt! De mivel nem beszélt jól angolul, a lányom pedig alig tudott valamit magyarul, így csak a testbeszéd marad számukra… De ez sem szegte kedvét, fűzte, dicsérte őt, de mindhiába. A közeli filmstúdióból gyakran jártak a lányomhoz igazi világsztárok, így hozzá volt szokva a rámenős hírességekhez, ezért nem sértődött meg Imrére”
– mesélte a Los Angelesben élő idős férfi, aki sokat beszélgetett a zenésszel a koncertek után.
"Jimmyn látszott, hogy csajozás tekintetében komoly rutinja van. Hozzáteszem, egyáltalán nem bántam volna, ha a vejemnek tudhatom őt. De hát a lányom máshogyan látta… Pontosabban: nem tetszett neki.Nagyon közvetlen embernek ismertem meg. Sokat beszélgettünk családról, zenéről, sőt elvittem egy közeli csizmaboltba, miután kiderült, hogy ezek a lábbelik a közös szenvedélyeink.
Egyébként a második este viselte a csizmát, amit itt is felejtett, és a mai napig őrzöm, az újságcikk mellett, ami a Los Angeles Times-ban jelent meg róla
– mesélte George Laczko.
