Íme, a két hős magyar focista: Szalai és Stieber leiskolázta az osztrákokat

Sok hőse volt az Ausztria ellen 2-0-s győzelemmel nyitó magyar fociválogatottnak. Ilyen is rég volt: a jók között felsorolhatnánk a teljes csapatnévsort. Király Gábortól a hősiesen küzdő védőkön, a fegyelmezetten robotoló középpályásokon, és a nagyot küzdő támadókon át a kispadon ülő stábtagokig.

Mégis ki kell emelnünk három játékost, akik főszerepet vállaltak a gólokban. Õk voltak a hősök hősei: az elsőt előkészítő Kleinheisler Lászlót, a pokolból mennybe ment Szalai Ádámot, és a slusszpoénról csereként gondoskodó Stieber Zoltánról.

Õk a hősök hősei

Az NB III-as tartaléksorból a német Bundesliga-szereplésig ívelő Kleinheisler-csodáról az oslói pótselejtező táján már sokat foglalkoztunk. Akkor is mindenki bolondnak nézte Storck kapitányt, mint most, Szalai esetében.

A két gólszerző fura helyzete azonban megér még néhány mondatot! Tudtad például, hogy az újpesti ifiben már 12 évvel ezelőtt együtt játszottak? Mindketten csak egy évig játszottak a lila-fehéreknél: Szalai volt a házi gólkirály, megelőzve Stiebert. De van még érdekesség bőven!

A 28 éves Szalai Ádám 550 napnyi gólcsend után először volt eredményes tétmeccsen. A legjobbkor, bár ő valószínűleg már rég megtörte volna a jeget… Legutóbb 2014. december 12-én, az Eintracht Frankfurt ellen lőtt gólt, mielőtt betalált volna az osztrákoknak.

A kettő között? Előbb kikopott az akkor még kiesőjelölt Hoffenheimből, és tavasszal kölcsönjátékosként kiesett a Hannoverrel.

(Kattints! Folytatás a következő oldalon!)

Jelen állás szerint a Falusiak nyáron sem tartanak rá igényt, így az Eb-n nyújtott teljesítményével kell új kenyéradót találnia.

Dr. Storck megint varázsolt

Hogy erre egyáltalán esélye van, Bernd Storck kitartó bizalmának köszönheti, de a %RIPOST% kérdésére a minap egykori válogatott csatárklasszisunk, Esterházy Márton is letette a garast a sokat támadott, cikizett Szalai mellett.

A válogatott meccseken a szurkolók már kifütyülték, a lecserélését sürgették, a pokolba kívánták. Ott is érezhette magát – aztán most, a nagy mezőnymunka és több ügyetlen labdaérintés után, a Kleinheislerrel való passzolgatás végén a pokolból a mennybe ment.

Szalai Kispesten nevelkedett, majd egy rövidke újpesti vargabetű után már 17 évesen Németországba (Stuttgart ifi) igazolt. A nyurga csatárt a Real Madrid Castillához aláírt szerződése tette országosan ismertté.

A közös pontok, a Honvéd és a Real miatt gyakran a két klub közös legendájához, Puskás Ferenchez hasonlították.

A királyi gárda harmadosztályú tartalékcsapatában két és fél évig játszott, nem is rosszul! 2009 januárjában Juande Ramos vezetőedző benevezte a „nagy” Real BL-keretébe, de a csapatban sem a kupában, sem bajnokin nem mutatkozhatott be. Akkoriban Raúl, Huntelaar, Saviola és Higuaín voltak a madridi csatárok…

Szalai a Real-tarcsiból lett válogatott Erwin Koemannál (máig 33 meccsen 9 gólt szerzett a nemzeti csapatban), de igazából 2010-ben, a Bundesligába visszatérve, Mainzban futott be. A ma már a Dortmund kispadján alkotó Thomas Tuchel csapatában a „Bruchweg Boys” vitte a prímet: a három fiatal tehetség gólöröme a fiúzenekarokat idézte.

Hogy miért? Mert Szalai a cipőit kézbe kapva úgy tett, mintha dobolna, Andre Schürrle léggitározott, Lewis Holtby pedig éneklést mímelt. Azóta mindkét társa német válogatott lett, a világbajnok Schürrle 53-szoros, a Chelsea-vel angol bajnok is volt.

2010 őszén már az is fölmerült, hogy Szalait visszavásárolja a Real, de már a José Mourinho vezette első csapathoz. Végül 2013-ig maradt Mainzban, ahonnan éppen Huntelaar riválisának igazolta le a Schalke, 8 millió euróért. Szalai lőtte be a csapatot a BL-főtáblára, aztán mégsem találta a helyét, azóta is zuhanórepülésben van. A Hoffenheimnél, szűk három évvel később már csak 1,5 millió euróra taksálja a mértékadó Transfermarkt.

Reméljük, még egy-két jól sikerült Eb-meccs, és újraszámolják az értékét!

(Kattints! Folytatás a következő oldalon!)

Ami a 27 éves Stieber Zoltánt illeti, a Werder Bremennél mellőzött Kleinheislerhez és Szalaihoz hasonlóan mostanában ő is csak szenved a német fociban.

A sárvári futballcsaládba született szélső a Goldball után, Újpestről már 16 évesen légiósnak állt Angliában (az Aston Villa tartalékcsapatánál és a harmadosztályú Yeovil Townnál).

Aztán 2009 óta 6 klubnál végigjárta a német labdarúgás szamárlétráját. Méghozzá a harmadosztálytól az élvonalig: Koblenz, Aachen, Mainz, Fürth, Hamburg, Nürnberg.

A közönségkedvenc „Stibinek” tavaly Hamburgban nagy része volt a bennmaradás kiharcolásában, a szurkolók máig szeretik, nemrég jól meg is trollkodták miatta a nürnbergi év játékosa-szavazást.

Bruno Labbadia vezetőedző azonban a HSV-nál levegőnek nézte ősszel, és hiába menekült Nürnbergig: a másodosztály élcsapatánál sem sikerült valami fényesen a tavasza.

Szalaiéhoz hasonló a helyzete, ha kölcsönből visszatér Hamburgba, aligha tartanak rá igényt. Lehet, hogy az osztrákok elleni mestermunkájával, a 13. válogatott meccsén szerzett 3. góljával máris felhívta magára néhány klubvezető figyelmét?