Furcsa függőségek, amitől egyre több ember szenved

Amerikai kutatók rájöttek, hogy a drog és a fagylalt bizonyos tekintetben egyformán hat a szervezetre. A kábítószer- függőségért részben az agy dopamin nevű hormonjának csökkenő szintje felelős. Hasonlóan ehhez, a fagyi evés is lelassíthatja az agy jutalmazó hatását, tehát ugyanazért az élvezetért hétről hétre többet kell ennünk belőle. Az édesség utáni sóvárgás a jutalom iránti vágyunkat tükrözheti. Érdemes elgondolkodni, minek a hiányát szeretnénk pótolni vele. Az elismerését? Egy szerető társét? Netán arra használjuk, hogy eltereljük vele figyelmünket valamiről?

Egyes emberek még alvás helyett is a számítógép monitorja előtt játszanak valamkit. Bár másnap karikás szemmel ébrednek, éjszakánként olthatatlan vágyat éreznek, hogy bekapcsolják a gépet, és játszani kezdjenek. A játékban a motiváció az életöröm hiánya. Természetesen nem mindig káros, hiszen boldogságot okoz, erőt ad és feltölt. A játékszenvedély rabja azonban mókuskerékbe került, valamilyen hiányt igyekszik pótolni. A háttérben lehet szeretet-, önbizalomhiány, vagy éppen a megoldandó problémáktól való menekülés is.

A külsőnkkel kapcsolatos elégedetlenség is átcsaphat egyfajta kényszerbe. Míg egyesek sohasem elégedettek alakjukkal vagy arcuk arányaival, és gyakran kés alá fekszenek, valaki rendszeresen fogorvoshoz jár és fogat fehérít. Bár a kezelések csak bizonyos időközönként végezhetők, ég a vágytól, hogy újra mehessen. Emellett persze fehérítő rágógumit és fogkrémet is használ, de még így sem látja eléggé csillogónak a fogait. Ha úrrá szeretnénk lenni a kényszeren, a mértékletesség a megoldás kulcsa. Miközben fontos számunkra, a szépség, nem felejthetjük el, mennyire lényeges, hogy belső értékeink szerint is éljük az életünket. Ha ezeket egyensúlyba tudjuk hozni, akkor már nem kóros, ha szenvedélyesen csinálunk valamit magunkért.

Mindannyian választ keresünk a kérdéseinkre. Szeretnénk biztosan tudni, hogy földi létünket valakik vigyázzák. Az ezoterikus világba való belemerülés azonban veszélyes is lehet, ha annyira hatalmába kerít, hogy emiatt elrugaszkodunk a valóságtól. Ha megnyugtat, vessünk kártyát, ingázzunk vagy kérjünk spirituális útmutatást. Gond akkor van, ha már képtelenek vagyunk hétköznapi döntéseket hozni, saját belső késztetéseink, intuíciónk alapján cselekedni, mert állandóan valamilyen külső megerősítésre van szükségünk. Kezdjünk el inkább meditálni, és egy lecsendesedett állapotban megkeresni a saját válaszainkat.