tóth gabi
Tapasztalatból, de tudjuk, hogy hosszú éveken keresztül együtt élni valakivel, az egy nagyon kemény feladat, különösen, ha már hűlni látszik az első nagy fellángolás. Sokan abba buknak bele, hogy nem hajlandóak plusz időt és energiát beleölni a problémák megoldásába, illetve abba, hogy küzdjenek a megszokás ellen.
Kár lenne bárkitől is azt várni, hogy minden helyzetben makulátlan legyen, hisz mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Már szinte az első perctől kezdve formáljuk tudatosan a gondolatinkat, hogy nem a herceg jött el értünk a fehér lovon, hisz mi magunk sem vagyunk elefántcsonttoronyban élő királykisasszonyok. Keressük persze mindenkiben a jó tulajdonságokat, de fogadjuk el a hibákat is, amelyek nem tabuk. Hiszen minderről, még a hibákról is lehet beszélgetni!
Nézzünk szembe a problémákkal és ne söpörjük be azokat a szőnyeg alá! Tapasztalatok szerint a rendszeres, őszinte kommunikáció közelebb hoz párunkhoz, hiszen az ilyen társalgások segítik az érzelmi egymásra hangolódást. Ha már hetek hónapok óta azt vesszük észre, hogy nem beszélgetünk, sürgősen üljünk le egy asztalhoz néhány órára kettecskén.
Sajnos sokan megfeledkeznek a csók és az ölelés fontosságáról az évek során. Pedig az intimitásra mindig kell szánni egy kis időt. Persze ez nem lehet rutinszerű, mert úgy biztos, hogy ellaposodik. De azt nem árt, ha tudjuk, hogy minél több időt töltünk egymás érintése nélkül, annál nehezebb visszaszokni a szexre.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy közösen eldöntött hétvégi program, egy aprócska átalakítás a lakásban, vagy a régi barátok meglátogatása, egy kis kirándulással összekötve is elég lehet ahhoz, hogy kiszakadjunk egy kicsit a hétköznapi rutinból. Ráadásul, míg közösen tervezgetünk, addig is beszélgetünk valamiről.
Ha megbántott valaki minket, persze jól esik a bocsánat kérés, de igazából a lelki sebeinket mindig magunknak kell begyógyítanunk, és feldolgoznunk. mert ha újra és újra a fejéhez vágjuk valakinek, hogy hibázott, akkor biztosra vehetjük, hogy előbb vagy utóbb, de elmérgesedik a viszony és elveszítjük azt, akit szeretünk.
Mindig ügyeljünk arra, hogy legyen olyan hobbink, elfoglaltságunk, amit a párunk nélkül is szívesen csinálunk. Így nem alakul ki bennünk kóros függőség és mindkettőnknek van ideje kicsit saját magával foglalkozni, ami hosszútávon csak érdekesebbé teszi a közösen eltöltött perceket.
Kár lenne tagadni, hogy a pénzhez való viszony is lehet egy pár hosszú távú kapcsolatának összetartója, vagy rosszabb esetben megrontója. Nem feltétlenül a pénz mennyisége a döntő, sokkal inkább az, hogy mire érdemes félretenni. Ha ebben vita van, az rontja az egymás iránti tiszteletet és ettől tönkremehet egy kapcsolat.