Ezt műveli titokban a kutyád, amikor elmész otthonról

Sokszor a gazdi arra megy haza munka után, hogy a kutya szétrágta a cipőket, a táskákat, a bútorok karfáját, egyszóval mindent, amit elért. Sokszor semmilyen rongálás nem történik, de az egyébként szobatiszta kutya bevizel a lakásba, más kutyák pedig csendben szenvednek, amíg egyedül vannak. A kutyák szeparációs szorongása nem csak a lakásban tartott ebeknél jelentkezhet: ha a kutya megtépi a bokrokat, kiszedi a virágokat és hatalmas gödröket ás a kertben, az is árulkodó jel. Sokszor a nyomokat látva a gazdik úgy hiszik, az eb „bosszúból” rongálta meg a dolgaikat, amiért egyedül hagyták – pedig erről szó sincsen. A magukra hagyott kutyák egy része szenved, félelmet, pánikot él meg, és ez még akkor is igaz, ha egyáltalán nem rombolnak, csak csendben sírnak egész nap. Mutatjuk, miről ismerhető fel a kutyák szeparációs szorongása, és azt is, hogy mit tehetsz azért, hogy boldogabb legyen a kedvenced.

Természetellenes egyedül lenni

Alapvetően a kutyák falkaállatok, vagyis számukra az a természetes, ha soha nincsenek egyedül. Tehát, amikor otthon hagyjuk a kedvencünket, olyasmit várunk el tőle, ami az ösztönei ellen való: hogy magára hagyva is nyugodt legyen, és jól érezze magát. Nem véletlen, hogy sok kutyát erre meg kell tanítani; és bár sokszor azt hiszik a gazdik, hogy ők rontanak el valamit, valójában nem erről, hanem egy természetes folyamatról van szó.

Honnan tudod, hogy szorong a kutyád?

A kutyák szeparációs szorongása több mindenben is megmutatkozhat, például van, amelyik eb mindent szétrág, szétkaparja az ajtófélfát, az ajtót, mások pedig ugyan nem hagynak látható jeleket, de végig szorongják az egész napot, amíg a gazdi odavan. Ha nincsenek látható jelei a szorongásnak, akkor is érdemes egy olcsóbb kamerát telepítened a lakásba, hogy lásd, a kutyád hogyan viselkedik, amikor nem vagy otthon. Ha nyugodtan pihen a kedvenc helyén, akkor nincs miért aggódnod; de, ha nyugtalanul járkál, vagy folyamatosa sírdogál, akkor ugyanúgy szeparációs szorongással van dolgod, mintha szétszedne mindent.

A legjobb kölyökkorban kezdeni a tanítást

Sok kutyát tehát meg kell tanítani arra, hogy egyedül lenni nem rossz dolog: el kell velük fogadtatni, hogy a természetellenes állapot természetes. Fontos a nyugalom, hiszen a folyamatosan stresszelő kutya borzasztóan szenved éppúgy, ahogyan az emberek életminőségét is lerontja az állandó szorongás. A legideálisabb az, ha ebünket már kölyökkutya korában megtanítjuk arra, hogy az egyedüllét teljesen normális dolog. Szerencsére a felnőtt kutyákat sem késő megtanítani, bár esetükben sokkal tovább tart a tréning.

Fokozatosan szoktasd a magányhoz

A legnagyobb sokkot azzal okozhatod a kedvencednek, ha egyik napról a másikra több órára magára hagyod; ilyenkor egy jólnevelt kutya is bepánikol. Először pár percre hagyd magára, majd fokozatosan növeld az időtartamot. Így az eb megtanulja, hogy a gazdi mindig visszatér hozzá. Először gyakorold odabent a dolgot: egy kiadós séta vagy játék után hívd a kutyádat egy olyan helyre a lakásban, ahol biztonságban érzi magát, például a kedvenc pokrócára vagy az ágyára – majd menj át pár percre egy másik helyiségbe. Több ismétlés után elkezdheted növelni az időtartamot pár percről 10-15 percre. Fontos, hogy csak akkor menj vissza abba a helyiségbe, ahol a kedvenced van, ha nyugodtan viselkedik. Ha bent már jól működik a dolog, hagyd el néha a házat is, de itt is fontos a fokozatosság. A legtöbb kutyánál jó néhány hétre szükség van ahhoz, hogy nyugodt tudjon maradni azután is, hogy a gazdi kilépett az ajtón.

Kérj segítséget, ha nem megy

A rendszeresség és következetesség ellenére is lehetséges, hogy hosszú hetek alatt sem hatásos a tréning, és a kutyád éppen olyan nyugtalan, mint a legelején. Ha két-három hónap után sincs semmiféle eredmény, fordulj profi kutyakiképzőhöz, hiszen lehet, hogy a kutya félelmének hátterében olyan problémák lapulnak, amik szakértő segítséget igényelnek.