Elkezdődött a Velencei karnevál

Megkezdődött szombaton a világhírű a jelmezeiről és maszkjairól híres karnevál az észak-olaszországi Velencében. A március 1-jéig tartó eseményt a pandémia miatt hibrid formában rendezik meg, Az idei karnevál mottója: “Emlékezz a jövőre”.

Nagyon szerettük volna megrendezni ezt a karnevált, hogy a remény üzenetét közvetítsük, különösen a gyermekek számára

– nyilatkozta Luigi Brugnaro, Velence polgármestere.

2020-ban elmaradt a karnevál, és tavaly is csak virtuálisan tudták megrendezni a pandémia miatt.

A szervezők a koronavírus-járványra való tekintettel a karneváli eseményeket szétosztották a lagúna szigetei, a szárazföld és az óváros között.

Néhány hagyományos eseményről le is mondtak, hogy elkerüljék a tumultust. Nem tartják meg az “angyal repülését” sem, amikor egy pompás kosztümbe öltözött nő a híres Szent Márk tér felett lebeg egy kötélen.

A koncerteket, színházi előadásokat vagy kiállításokat azok látogathatják, akiket a koronavírus ellen beoltottak, vagy átestek a Covid-19-en, és erről igazolással rendelkeznek. Idén azonban a karnevál azzal nyit a nemzetközi közönség felé, hogy az érdeklődők az egyes eseményeket online élő közvetítésen keresztül követhetik.

Olaszországban az elmúlt hetekben fokozatosan csökkent a koronavírus-fertőzöttek száma, és a kormány a napokban a legtöbb szabadtéri rendezvény esetében feloldotta a kötelező arcmaszkviselést.

Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint mintegy 50 ezer látogató érkezett Velencébe a karneválra.

A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. Rendszerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvoulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A húshagyókeddi ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték.

A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák és az ég hirtelen tele lesz menekülő színekkel, léggömbök százai repülnek, imbolyognak a magasban, mintha Velence is szállni készülne. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. Az emberek kiáltoznak, „Viva Venezia! Ciao Venezia!”, a Colombina pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. A „kis galamb röpte” a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscari Loggiája között kifeszített kötélen. Ezzel szemben az ünnepségsorozat végén – húshagyókedd éjjelén – szintén a Szent Márk téren az egybegyűltek levették maszkjaikat, és kórusban búcsúztak, azt kiáltozva: „Elmegy! Elmegy! Elmegy!” Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára, és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábuval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábu képében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből, és visszatér az élethez.