Belefulladunk a PET palackokba, miért nem fémdobozt használunk?

A PET palackok mennyisége kritikus méreteket ölt, lassan belefulladunk a „PET-tengerbe”. Már ma is léteznek észszerűbb megoldások.

PET palack a legszennyezőbb csomagolóanyag és csak 20 százalékban hasznosítható újra. Arról nem is beszélve, hogy, közel 400 év mire az anyaga lebomlik.

Az eldobott műanyagok nemcsak a vizek és az erdők élővilágát veszélyeztetik, de a „lemorzsolódás” folytán mikroműanyagok formájában a szervezetünkbe is bekerülnek. A Duna és a Tisza után a Duna mellékfolyóiban is találtak már mikroműanyagot: az Ipolyban köbméterenként 1,7, míg a Rábában 12,1 mikroműanyag részecskét mutatott ki egy független laboratórium.

A Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot az eddig vizsgált hazai folyók közül: köbméterenként 50 részecskét!

A környezetbe kerülő műanyagokból az élőlények szervezetébe káros vegyületek szivárognak, ami már önmagában is nagy veszélyt jelent. Mindez fokozottan érvényes a mikroműanyagokra, amelyek a környezeti előfordulásuknál jóval koncentráltabb formában juttatják a szennyezőanyagokat az élőlények szervezetébe. A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, 5 mm-nél kisebb mikrorészecskék hatalmas globális kihívást jelentenek, kutatásuk és szabályozásuk éppen ezért rendkívül sürgető feladat. Tovább aprózódva bekerülnek a táplálékláncba is, felhalmozódhatnak a magasabb rendű élőlényekben, és a jövőnkre nézve szinte beláthatatlan veszélyforrást jelentenek.

A mikroműanyagok megjelenése felhívja a figyelmünket arra, hogy következmények nélkül nem folytatható a nagy mennyiségű műanyagtermelés, ha a hulladékok kezelése nem megfelelő, vagy nem megoldott.

A megoldáshoz vezető egyik út az lenne, hogy kevesebb palackozott vizet fogyasztunk, hiszen Magyarországon a világon az egyik legjobb minőségű és a legszigorúbban ellenőrzött a csapvíz.

De ha már képtelenek vagyunk lemondani az üdítő italokról a kisebb kiszerelésű és újrahasznosítható aludobozokat kellene választanunk.

Íme a 6 meghökkentően egyszerű és mégis tudományos érv az alumínium dobozok mellett!

Végtelenszer újrahasznosítható– az aludoboz 100 százalékban, bármennyiszer és gazdaságosan újrahasznosítható. Ha szelektíven a megfelelő helyre dobjuk ki, már 60 nap múlva újra aludobozként foghatjuk a kezünkben.

Biztonságos– az aludoboz a legnagyobb védelmet nyújtó csomagolás: a fény 92 százalékát visszaveri, kizárja a szennyeződéseket, az oxigént és a baktériumokat – így megóvja a külső hatásoktól a benne lévő folyadékot. Emellett a felnyitás után nem lehet újra vissza zárni, vagyis elkerülhetjük, hogy mások beletegyenek valamit az italunkba, majd észrevétlenül visszazárják.

Tartósítószermentes– a benne lévő italt hőkezeléssel, azaz pasztőrözéssel is lehet tartósítani, ezért a legtöbb aludobozos italban egyáltalán nincs mesterséges tartósítószer.

Egyszerre megiható– 250ml aludoboz egy pohárnyi mennyiségnek felel meg, amit egyszerre meg lehet inni, így nem veszít az élvezeti értékéből és nem ad lehetőséget szükségtelen túlfogyasztásra, így a túlzott cukor bevitelre sem.

Felhasználóbarát– hamarabb lehűl, és hosszabban tartja hidegen az italt, így tovább élvezhetjük a frissítő hatását.

Gazdaságos – ha elvisszük az összegyűjtött aludobozokat a nagyobb hipermarketekben található visszagyűjtő automatákba, még pénzt is kaphatunk érte.

Tudta-e?

Évente 300 millió tonna műanyagot termelünk.
A környezetbe került műanyagok döntő többsége nem bomlik le.
Az évente megtermelt 300 millió tonna műanyagnak csak mintegy 10 százalékát hasznosítják újra.
Az évente megtermelt 300 millió tonna műanyagból becslések szerint évi több százezer tonnányi kerül a környezetbe.
A mikroorganizmusok gyakorlatilag képtelenek a környezetbe kikerülő műanyagok lebontására, azt nem tudják tápanyagként hasznosítani és átalakítani.
A műanyagok a kémiai folyamatokkal szemben igen ellenállók, oxidációjuk is nagyon lassan következik be.

Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik.
A Napból érkező ultraibolya hatására a műanyag elaprózódik, a folyamat végére szemmel már nem is láthatók, ezeket az 5mm-nél kisebb műanyagokat nevezzük mikroműanyagnak.
1970-es években figyelték meg először a mikroműanyagokat.
A mikroműanyag szennyezés Magyarországot is érinti.
Az Európai Unióban nem vonatkoznak szabályok a mikroműanyagokra.
A mikroműanyagok száma évről évre jelentősen növekszik.
A mikroműanyag korunk egyik legaggasztóbb környezetvédelmi kihívása.