Hasznosnak bizonyulni mások számára - országhatárok nélkül

Az önzetlen, humanitárius szolgálatot és „jószándékot” a világszervezet 1911 óta, több, mint egy évszázada tűzte zászlajára, hidakat teremtve népek és nemzetek között. Ma már valósággal megtiszteltetés, ha valaki a szervezet tagja lehet, és úgy tehet másokért, hogy közben semmit sem vár azért cserébe.

Hétvégén (október 28.-szombat) a szentendrei Skanzen, a ROTARY családi nap, esemény megrendezésére kiváló helyszínválasztásnak bizonyult, hiszen a hatvan hektáros terület otthont adott újra a közös gondolkodásnak kézfogással, öleléssel a barátságok ápolásának, országhatárok nélkül.

Négy kontinensről, 10 országból érkeztek a cserediákok, akik rövid ittlétük alatt boldogan tanulták a magyar szót, s még a „Tavaszi szél vizet áraszt” dalolása sem okoz majd gondot, amikor visszatérnek hazájukba, Japánba, Brazíliába, az Egyesült Államokba, Afrikába, a Föld távoli pontjaira.

Ahogyan a tokiói YU NAGANO is beszámolt róla;  

A Rotary az egyik legkiválóbb világszervezet, hiszen tevékenységével rámutat a világ népeinek kultúrájára, segítő kezet nyújt azoknak, akik rászorulnak és soha el nem múló barátságok jönnek létre, ami számomra felülmúlhatatlan, pótolhatatlan. Nagyon jól érzem itt magam, sok embert megismertem és küldetésemnek tartom, hogy a szervezet szellemisége és eszmeisége szerint éljem az életem.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, szombaton a maga varázsával hívó szó is volt arra, hogy megértsük legnagyobb magyarunk, Széchenyi István gondolatait; „Egyedül minden nehéz, együtt semmi sem lehetetlen”. Hogy is lehetne valami lehetetlen, ha még a zord őszi időjárás ellenére is ötszázan (500 résztevő) gyűlnek össze egy olyan helyen, ahol ősi építészeti kultúránk, a Kárpát-medencéből gyűjtött házaink falai mesélnek és figyelmeztetnek minket arra, hogy ne feledjük, kik vagyunk, honnan jövünk és hová tartunk. Egy hely, ahol egyszerre minden kortalanná válik, ahonnan erőt és motivációt meríthetünk a jobb és szebb, értékes életre, s ha a múltunk szellemiségét átörökítjük a mának, a holnapnak, úgy egy napon arra ébredünk, hogy valamit mi is átadhatunk az ifjú generációnak. Ezért és így érdemes élnünk!

A szentendrei Skanzen Főigazgatója, Dr. Cseri Miklós interjúja, rávilágít a ránk hagyott örökség szépségére, megbecsülésére; A 312 épület, 7,5 tájegységben mutatja be a trianoni Magyarország népi építészetét, lakáskultúráját, életmódját, gazdálkodását. Majd minden épület eredeti, hitelesen áttelepített, amit pedig nem tudtunk megmenteni, elhozni, azt másolatban építettük meg. 

Arra a kérdésre, hogy milyen az esemény nemzetközi visszhangja, így válaszolt: 

Amikor a világelnök (Ian H.S. Riseley)   elindította az egész világra szóló akciót, hogy egymillió kétszázezer (1,2 millió) Rotary Tag, egymillió kétszázezer (1,2 millió) fát fog elültetni a világ 200 országában, olyan érdekes volt, hogy Amerikától, Új-Zélandig telefonon hívtak, - én is Rotary-s vagyok, régi kormányzó-, barátaim kérdezték, hogy Te vagy a világelnök mellett, ez a Te múzeumod? Tehát hihetetlen, hogy mekkora népszerűsége volt az ötletnek és pontosan illik ahhoz, amit a Rotary-ról tudnunk kell. Ez az egyetlen olyan civil szerveződés, amely az ENSZ mellett, tanácsadói testületi joggal részt vehet a közgyűlésben és az egész világra átható és ráható hálózattal rendelkezik, ami bámulatra méltó.

A Dunakanyar szépséges tájaiból kimagasló szentendrei Skanzen idén ünnepli 50 éves születésnapját, ahol a lengedező suttogó erdők is felhívják a figyelmünket arra, hogy védenünk, óvnunk kell a környezetünket.

„Ha kivágsz egy fát, ültess helyette 1500-at”! Jelmondatunkat ki erősíthette volna meg jobban, mint a Príma Primissima díjra jelölt Bálint György (Bálint Gazda).

A mezőgazdasági tudomány kandidátusa, Rotary tagként is, így fogalmaz;

Ez a mai faültetés azt mutatja, hogy mi szeretnénk a jelennek és a jövőnek dolgozni, mert a FÁK a természet teremtményei, de az embernek kell elültetni, gondoskodni róluk, hogy felnevelkedjenek, hiszen sok boldogságot, örömet szereznek és tulajdonképpen társai a társadalomban az embereknek, éppen úgy, mint azok az állatok, amelyeket szeretettel gondozunk, ápolunk és nevelünk. Nem lehet elválasztani a társadalmat a természettől, hisz a kettő pontosan összefügg és azok a törvények, amelyek a természetben érvényesülnek, azok a gazdasági életben is jelen vannak.

Ha a fák élnek, mi is életben maradunk? Kérdésemben felidéztem mindazt, amit egykor Bálint gazdától tanultunk;

Örülök annak, hogy valamikor olyat mondhattam, ami megmaradt az emlékezetében és remélem nem csupán az Ön emlékezetében, hanem sokakban, akikkel alkalmam volt fontos társadalmi, természeti kérdésekről beszélgetni.  

Ahogyan azt mondani szokták, csak úgy szívja magába az ember Gyuri bácsi szavait, amelyek szívünkben-lelkünkben, örökre megmaradnak. Az esemény díszvendégével reggelig is örömmel beszéltem volna, ám ahogyan mindig, ezúttal is edukálta a jelenlévőket.

Mostanság szinte maga a hurrikán is elér minket, amely a napokban bebizonyította, hogy a katasztrófa lesodorhatja házainkat, életterünket és élhetetlenné válhat mindaz, amiért egy életen át dolgoztunk. Ez már nem egy apró figyelmeztetés, hanem tényként szükséges kezelnünk, hogy a globális felmelegedés hatására nő a hurrikánok száma, s míg még tehetünk ez ellen, addig tegyünk is meg mindent a környezetvédelem érdekében.

Mészáros Zoltán, a Magyar Rotary kormányzója, interjújában leginkább erre fektette a hangsúlyt;

A Rotary példát mutatott a környezetének, hisz 1500 fát elültettünk, itt a Skanzenben, ebben a kis Magyarországban. A házigazda szerepét betöltő Skanzen munkatársainak, a Magyar Rotary nevében ezúton szeretném megköszönni a lelkiismeretes munkájukat. Az eseménnyel, velük együtt ugyanis meg tudtuk mutatni azt, hogy ugyan nem tudjuk megakadályozni a környezet szennyezését, megoldani az ózonlyuk eltömítését, viszont tudjuk azt demonstrálni, hogy ha mindenki így gondolkodik, akkor még jóra is fordulhat. Hiszek abban, hogy ha sok jó ember összefog, összejön, abból mindig egy igazi erős, kerek dolog jöhet létre, ezt éreztem mindig a Rotary-ban. Mi, akik jószándékú barátok , a környezetünket nap, mint nap segítjük, egy jó példa lehetünk.

Az elmúlt 10 évben csaknem 6 milliárd forinttal segítettük a környezetünket, mi vagyunk az a világszervezet, aki az összes támogatást 100%-ban a kitűzött célra fordítja. Nincsenek költségeink, mi az adományokat nem fordítjuk fenntartási költségekre, mi a célra fordítjuk, ilyen például a Gift Of Live (GOL), ami az elmúlt 20-25 évben 80-85 fiatal életét mentette meg, de számtalan ilyen programunk van, óvodák, iskolák, nyugdíjasok, határon túli fiatalok, családok támogatása, ami mind-mind, példamutató, egy kicsit hozzátesz a világhoz.

Nekem van egy kedvenc Széchenyi István idézetem; „Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának, s ez által az egész emberiségnek”. Hiszek ebben, teszünk ezért!

S, hogy akár a cserediákokon keresztül, mit üzen a mai nap a világnak?

Kérdésemre a Magyar Rotary Kormányzója, így reagált;   

Sokan egy frázis puffogtatásnak tartják, hogy „béke teremtés”, de annál nagyobb béke teremtés, hogy itt van nálunk egy brazil, egy afrikai, egy ázsiai, egy amerikai fiatal, aki átéli azt, hogy egy magyar családnál, egy magyar társadalomban milyen az élet, illetve a magyar fiatalok, akik kint vannak Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, és szintén átélik, hogy milyen ott az élet. Azt gondolom, hogy a fiatalok hírvivői a különböző társadalmaknak, azok berendezkedéseinek, hiszem azt, hogy ezek a fiatalok jó hírt visznek, hoznak, és igazi békét teremtenek.

EZ AZ IGAZI BÉKETEREMTÉS!