Élet ajándékozása és "ajándékozott életek" a Szentesi Lecsófesztiválon

Az erőfeszítéseiknek köszönhetően gyakorlatilag megszüntették a világon a polio (gyermekbénulás) betegséget, hátrányos helyzetű fiatalokat karolnak fel, támogatják a nemzetközi kapcsolatokat, tehetségeket és cserediák programokat, környezetvédelmi akciókat szerveznek, valamint egyéb jótékonysági eseményeket, találkozókat, bálokat rendeznek.

Sokan ismerik tehát a Rotary tevékenységét, rengeteg világhírű ember elkötelezte már magát ezen szervezetnek, ám mégis tagadhatatlan, hogy az egyik legszebb és legfontosabb humanitárius programja a Gift of Life (hazánkban az „Ajándékozz életet”) kezdeményezés.

A Gift of Life elnevezés tehát nem véletlen: valóban rengeteg olyan hátrányos helyzetű gyermeknek és fiatalnak biztosított új esélyt ez a támogatás, akik egyébként nem tudták volna megfizetni a bonyolult szívműtéteket, vagy erre technikai háttér nélkül lehetőségük sem volt saját hazájukban.

Eleinte Magyarország is ezen nemzetek közé tartozott, a beteg fiatalok kezelését és amerikai utaztatását a Rotary finanszírozta, ám szerencsére ma már hazánkban is jelen vannak a legmagasabb szintű körülmények, így mostanra a Szegedi Gyermekklinika fontos színhellyé vált a környező országok hátrányos helyzetű gyermekeinek megmentésében.

A finanszírozási hátteret maga a Rotary, a klubok, de magánszemélyek és akár cégek jótékony felajánlásai is biztosíthatják, és ennek a kezdeményezésnek az elmúlt években az egyik fontos támogatójává lépett elő a szentesi székhelyű HUNOR COOP ZRT. és az általa immár 16. éve megrendezésre kerülő Szentesi  Nemzetközi Lecsófesztivál.

De hogy mindez hogyan indult, és hogyan valósult meg? A kezdetekről, és a jelenről is Mészáros Zoltán, a Rotary 2017-es magyar kormányzója, a HUNOR COOP ZRT. elnök-vezérigazgatója, aki a Lecsófesztivál ötletgazdája és főszervezője is egyben, mesélt az idei esemény kapcsán:

„Az elmúlt 20-25 évben a Rotary 80 gyermek életét mentette meg. És én azt gondolom, hogy ez az egyik legfantasztikusabb programja a szervezetünknek. Hogy egy fiatal életét megmenthetjük, ennél nincs nagyobb dolog. Magyarországon már rendelkezésre áll a háttér, tehát itt már el lehet végezni a beavatkozást, viszont a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken, Ukrajnában, Románia távolabbi vidékein nincs ilyen technika és technológia. Számukra most Magyarország a hívó szó, és nekik ez a műtét adja a túlélést.

A világ legnagyobb civil szervezeteként vagyunk jelen, és a majd’ 200 ország rotarystái egy bizonyos összeget az úgynevezett „Fundationben” összeadnak. Ez a Fundation a Rotary alapítványa, amely ezeket a programokat a háttérből is finanszírozza. Tehát ez az egyik forrás, amely az egymillió-kétszázezer rotarysta által összeadott pénzt jelenti. Ez a Fundation. A másik része a helyi támogatók. Itt bizony Magyarországon is nagyon sok rotarysta bizony nem is kisebb, hanem nagyobbnál-nagyobb összegekkel támogatja ezt a programot. Vannak szponzorok, vannak olyan támogatók, akik a program mellé állnak és az alapítvány számlájára átutalják ezt az összeget. Nagyon érdekes, hogy a Rotaryról egy konkrét, független felmérés is bebizonyította, hogy az egyedüli egy szervezet, ahol a befizetett összeg az 100%-ig hasznosul. Tehát nincs működési költség, nincs az, hogy bármi egyéb központi, vagy igazgatási költség terhelné az adományt. Ha ez az alapítvány, mondjuk a Rotary Gift of Life program kap egymilliót, tízmilliót az 100 %-ig a fiatalok gyógyulását, gyógyítását szolgálja. Mikor én megismerkedtem ezzel a programmal, éreztem, hogy ez egy fantasztikus dolog. Hiszen életet menthetünk. Magánemberként kezdtem el először támogatni, tehát magánemberként adományoztam, segítettem az alapítványt, de nekünk már 16. éve van egy olyan rendezvényünk, amit először családi napnak szántunk, a családi napból pedig akkora családdá nőtte ki magát, hogy az első öt bográcsból, most már háromszáz bográcsban főzik a lecsót. Ennek természetesen az a velejárója, hogy a lecsófesztivál hatalmas tömegeket megmozgat, sok-sok vidám és jószándékú ember jön ide, akár főz, akár csak kóstol.

És ami emiatt fontos: egy jótékonysági kóstolójegyet vezettünk be, hogy bárki a világ bármelyik részéről Hollandiából, Ausztriából, de a Csehországi és a lengyel vendégek is itt vannak rendszeresen, ha kóstolni szeretne, vagy enni egyszerűen egy finom lecsót, mit tehetnek, ha nem tudnak főzni Nos, odamennek egy-egy bográcshoz és kérnek egy kóstolót. De mi ezt a hagyományt hivatalosítottuk, és bevezettük: bárki, aki idejön, egy jelképes összegért vásárol jótékonysági kóstolójegyet, és ebből bármelyik finom lecsóból kóstolhat. Ez pedig azért jótékonysági, mert végül minden bevételét a Gift of Life programnak utaljuk át, sőt az elmúlt három évben az idei a negyedik , mindig egymillió forintra kiegészítettük a bevételeket. Tehát idén már a negyedik év, amikor itt az a 15 ezer ember közösen ezt a programot segíti; akár főz, mert aki elfogadja ezt a jegyet is támogat, vagy akár megvásárolja és belekóstol. Illetve a szervezés, szervezők, és az én kedves csapatom, a HUNOR COOP különítménye mind-mind egy kicsit ezáltal támogatja ezt.”

Az erdélyi származású, Hargita csúcsai közül érkező Szász Bernadettet két éve műtötték Szegeden, és egészen különleges úton került kapcsolatba a Gift of Life-al. Szentes Kurca partján, gitárral a kezében mesélt a történetéről:

Nagyon-nagyon szépen játszol. Tényleg jól tudjuk: a gitárod hangjának köszönhető az is, hogy életben maradtál?

Valóban igaz az, hogy a gitárom által kerültem kapcsolatba a Rotaryval, és ennek segítségével tudtak megműteni, mivel a gitártanárom volt az, aki felkeresett egy magyarországi személyt, aki felvette a kapcsolatot a Rotary-val. Ráadásul ők is a gitározásaik és a fellépéseik által ismerték meg egymást.

A Hargita csúcsaitól Budapestig, vagy akár a Rotary központjáig, Chichagoig elég nagy a távolság. Valami mégis kellett hozzá. Az emberek jósága, a zene hangja, vagy a szeretet hangja-lángja szólalt meg azokban, akik rajtad segítettek?

Úgy gondolom, hogy szeretet hangja, mivel a gitározásaink által több emberrel is kapcsolatot létesítettünk, és folyamatosan együtt vagyunk.

A műtét napjáig mi mindenen mentél keresztül? Milyen érzésekkel élted az életedet, a mindennapjaidat?

Fizikai fájdalmaim szerencsére nem voltak, viszont folyamatosan a gondolataimban volt az, hogy valamikor túl kell esnem egy nagy beavatkozáson és a jövőmet folyton úgy terveztem, hogy ennek valamikor meg kell történnie. Kisebb koromban mindig azt éreztem, hogy inkább halasztom a műtétet, mert később akarok meghalni… Mindig ez volt, hogy ha szívműtét, akkor abba biztos belehalok…

Mi másért kellett még ilyen sokáig várni? Ez egy nagyon költséges műtét, és ez az, amit finanszírozott a Gift of Life.

Igen… Természetesen elsősorban az anyagiak miatt, másodsorban pedig mi sem akartuk nagyon, édesanyám se, én se. Féltünk nagyon, hogy mi fog történni, és hogyan fog sikerülni.

De szerencsére minden jól alakult. Most hogy érzed magad, mi volt a tegnapi kontrollon? Mit érzel a Gift of Life-al kapcsolatban?

Most tökéletesen jól vagyok, a kontrollon is azt mondták, hogy minden rendben, és ezzel folytathatom egészségesen az életemet. Úgy gondolom, hogy akkora nagy súlyú ez a köszönet és akkora nagy súlyú ez a hála, amit érzek irántuk ? akik ismeretlen embereknek, ismeretlen személyeknek úgy segítenek, hogy nem is tudják, hogy ő ki, mi a hátterük ?, hogy ezt ki sem lehet fejezni. De úgy vélem, hogy majd a Jóisten nekik is meghálálja, és én amennyire tudom, megköszönöm mindezt.

Pék András, ma már felnőtt férfiként érkezett Szentesre, ám a műtétjére még egészen fiatal korában, kétévesen került sor. Akkoriban a műtét sajnos még nem volt kivitelezhető Magyarországon, így ő azon gyermekek sorának tagja, akiket az Egyesült Államokban műtöttek meg. Nem is olyan régen, az idei nyáron Szegeden találkozhatott a Rotary világelnökével, Ian Reasly-vel is, most pedig édesanyjával együtt meséltek a sorsdöntő eseményről:

A new yorki-i műtéted óta, amely 25 éve volt, már itt beszélgetünk Szentesen. Most van a Lecsófesztivál is, és mi úgy hallottuk, hogy egészséges vagy és jól érzed magad. Ugye így van?

Most teljesen jól érzem magam, tünetmentes vagyok a műtét óta, úgyhogy egészségesnek mondhatom magam. Kiélvezem az egészet, hisz ha már kaptam egy ilyen lehetőséget, egy ilyen ajándékot, akkor mindenképpen mindent megpróbálok.

Mivel két és fél éves voltál, így te nem emlékezhetsz a történetre, az életmentő műtétre, ezért aztán édesanyádat fogjuk erről kérdezni: Gabriella, hogy sikerült kijutnotok?

1989 szeptemberében született a fiam egy súlyos szívbetegséggel, aminek a szükséges műtétjét itt Magyarországon még nem tudtak elvégezni. Több korrekciós beavatkozásra került sor időközben, melyek miatt a kettes számú gyermekklinikára jártunk a kisfiammal. Aztán egy napon odajöttek az amerikai orvosok, akik kiválasztottak 40 gyereket, akiknek vállalták a szívműtétjét az Egyesült Államokban.

Tehát teljes finanszírozás, utazás…

Így van. Teljes finanszírozással. Számunkra kifizethetetlen volt ez a dolog, és felfoghatatlan. Ám a nagyon súlyos probléma mellett ez egy óriási szerencse volt számunkra, hogy a kisfiam életét tényleg megmentették.

Tényleg megmentették? Tehát nem volt esélye anélkül a műtét nélkül?

Nem volt sajnos esélye. Azaz 5% esélyt adtak ennek az egész dolognak.  Így kerültünk hát be a Gift of Life Ajándékozz Életet programba, ami tényleg az élet ajándéka volt. 1992 májusában sikerült kijutnunk az Egyesült Államokba, és közel 3 hónapig kint voltunk. Mindent finanszíroztak, egy fillérünkbe nem került az ott tartózkodásunk, amiért hálás köszönetet mondok mindenkinek, akik ebben közreműködtek és részt vettek, és én 3 hónap után egy életerős és egészséges kisfiút tudtam hazahozni.

Mit érzett ekkor a szívében? Úgy érezte, hogy leszállt az angyal? Van egy őrzőangyal a Gift of Life humanitárius szervezet személyében, aki szárnyai alá vette?

Igen, én egy hívő lélek vagyok. Megmondom őszintén, én hiszek Istenben. Én ott a műtét napján is imádkoztam a kórházban és igen, hiszem azt, hogy valamiben hinni is kell az embernek, hogy ilyen dolgok történjenek, mert ez maga volt a csoda.

A Rotarysták világszinten és itthon is összefognak, folyamatosan együtt gondolkodnak azon, hogy mivel és hogyan lehetséges segíteni azokon, akik a támogatást megérdemlik és ettől is javulhat egészségük, életminőségük.

A támogatottak nevében is köszönjük Mindenkinek!