tóth gabi
A pszichológus szerint egyetlen nagy közös mintázat látszik eddigi több ezer páciense sorsában: az, ahogyan az emberek megnehezítik a saját életünket. Ezen kell minél elõbb változtatni!
Egy pszichológus osztotta meg tapasztalatait arról, szerinte miért boldogtalanok az emberek. Ugyan minden élettörténet egyedi, bizonyos hasonlóságokat észrevett a kliensei történeteiben – alapjaiban azt, hogy nagyon sokszor saját magunknak nehezítjük meg az életünket. Ha felismerjük ezeket a pontokat és megpróbálunk akár apróságokkal változtatni, elérhetjük, hogy tényleg teljesebb életünk legyen. Épp ezért soha ne veszítsük szem elől: az, hogy meg tudjuk-e változtatni az életünket, csakis rajtunk múlik.
A pszichológus sok klienssel találkozott már, akik nem, vagy még nem létező dolgokon szoronganak. Ismerős? Biztos úgyse jön össze ez meg az, az ember egész kisregényeket ír fejben, és ezzel megelőlegezi a veszteséget. Az tanácsolja, hogy írj listát az aggályaidról – majd egy hónap múlva nézd át őket. Legtöbbször azt fogod találni, hogy egyik se következett be végül.
Mesélt egy nőről, akit egyfolytában a mosogatáson veszekedett a férjével. De amikor a pszichológus javasolta, hogy szerezzenek be egy mosogatógépet, mindjárt kibújt a szög a zsákból: a hölgy kijelentette, hogy akkor veszekednének valami máson. Így derült ki, hogy egyáltalán nem a mosatlan edénykupaccal van baja - hanem azzal, hogy nem kap elég figyelmet és törődést a férjétől. Érdemes néha elgondolkodni: a valódi problémán rágódunk-e…
A legtöbb ember sokkal jobban ostorozza saját magát, mint ahogy mások valaha is bánni fognak vele. A pszichológus azt javasolja, hogy vedd példának, hogyan bánsz a barátaiddal. Nekik is azt mondanád kemény munka után, hogy nem teljesített elég jól? Mondanád bármelyik szerettednek, hogy nem elég szép? Ugyanazzal a szeretettel fordulj magadhoz, mint mások felé.
Mindig tartsd észben, hogy minden ember vívja a maga harcait, még akkor is, ha ebből semmi nem látszik. Még ha sikeresnek is tűnik, akkor is gyászolhat, lehet, hogy gyermekkori traumákat dolgoz fel, stb.
Sokan panaszkodnak a munkahelyükre, de igazából a legtöbben fel se fogják, mennyire súlyos károkat okozhat a mentális egészségre. Példának egy sikeres ügyvédet hozott fel, aki hosszú terápia, számtalan módszer ellenére sem tudott kilábalni a depressziós állapotából. Majd egy napon eltört a lába, és a hat hetes betegszabadság alatt elmúlt a depresszív hangulat. Néha érdemes elgondolkodnunk, hogy az előnyök mellett milyen hátrányokat szenvedünk el a munkahelyünk miatt.
Megdöbbentően sok energiát vagyunk képesek erre fordítani, pedig a pszichológus szerint szinte soha nem sikerül. Két dolgot tehetünk: elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, és azon változtatunk, ahogy reagálunk a viselkedésére. Ha pedig egyáltalán nem bírjuk elviselni, kerüljük el az illetőt.
A problémáink 90 százalékát a hiányos kommunikáció okozza: vagy nem magyarázunk meg valamit, vagy nem figyelünk eléggé a másikra. Ha boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod kommunikálni az érzéseidet – és ez sokkal több gyakorlást igényel, mint sejtenéd. De megéri: a másik ugyanis nem telepata, fogalma sincs, mi bajunk, ha nem mondjuk.
Mert lehet. És nem dől össze a világ. Cserébe nem teszel meg olyasmit udvariasságból, amit nem szeretnél; és nem, ettől nem leszel önző. Ha nehezen mondasz nemet, kezdd kicsiben. Például ha buliba hívnak, és nincs kedved menni, köszönettel utasítsd el. Utána egyre könnyebb lesz nemet mondanod.
Ha nem birkózol meg egyedül valamivel, nem muszáj szenvedned. Nem kell feltétlen óriási traumákra gondolni, és a terápiába járás határozottan nem azt jelenti, hogy valakinek mentális betegsége van. A lelket pontosan úgy karban kell tartani, mint a testet - és ha csak segítséggel megy, akkor kérni kell segítséget.
A szeretet az ember hajtóereje, ez motivál mindannyiunkat, és a legmélyebb félelmeink, szorongásaink gyökere is az, hogy szükségünk van valakire, aki szeret minket. Ezért nem szabad természetesnek venni a szeretteinket; meg kell osztanunk velük, mennyire fontosak az életünkben. Egyrészt ezzel szárnyakat adunk nekik, másrészt mi is sokkal több szeretet kapunk viszonzásul.