Végre kiderült, mire jó a köd!

Lima állandó vízhiánnyal küzd földrajzi elhelyezkedése miatt. A Csendes-óceán partja és az Andok között húzódó sávban nem esik elegendő csapadék ahhoz, hogy tiszta víz jusson a perui főváros térségében élő 8,3 millió ember számára. A város déli részén pedig nincs vezetékes vízhálózat, de még kút sem. A környező kopár dombokon fél éven át súlyos szárazság uralkodik, az esztendő másik felében, júniustól novemberig azonban hajnalonként sűrű, szinte átláthatatlan köd borítja a vidéket. 

A Bellavista szegénynegyed lakosai számára életmentő megoldás a két német kutató által indított Zöld sivatag elnevezésű projekt, mely a gyakran órákon át szitáló köd hasznosítását célozta meg. A város feletti hegyoldalakon 30 négyzetméteres hálókat feszítenek ki, a pára lecsapódik a függőlegesen felállított szerkezet felületén, majd onnan tartályokba és egy földbe vájt medencébe vezetik. A vizet fertőtlenítés után öntözésre, mosásra, főzésre használják fel.

Télen éjszakánként napi 60 liter vizet tudnak ily módon összegyűjteni a helyiek, akik a projekt keretében több száz, később ködfogóként szolgáló bokrot, fát is telepítettek. Ez inka hagyományokat hoz vissza, hiszen az ősi nép növényekkel és fákkal csapolta meg a ködöt, a vizet a törzseken fogta fel.

(Forrás: MTI)