RIPOSTER

Egy kisfiú rá­vette Orbán Vik­tort, men­jen vissza a Par­la­mentbe

Nem volt egy­szerű, szí­vós ki­tar­tás kel­lett hozzá. Anyák napja előtt nem árt azt sem ki­hang­sú­lyozni, hogy szük­ség volt ehhez egy ki­tartó édes­anyára is.
  • Szerző: Ripost

Aki nem győzi kihangsúlyozni a különböző posztokban, hogy a dolognak semmi, de semmi köze nincs a politikához, s kéretik mellőzni mindenféle ebből kiinduló ilyen vagy olyan megjegyzést, kommentet.

EZT OLVASTAD MÁR?
A történet igazi főszereplője egy négyéves kisfiú, aki valahogy a fejébe vette, hogy ő bizony találkozni akar Magyarország miniszterelnökével.  Mert hogy szerinte, ha valaki találkozni akar vele, az találkozhat.

Egy ennyi idős kissrácnak nehéz lett volna elmagyarázni az ellenkezőjét, ezért hát az édesanyja úgy döntött, hogy felnőtt fejjel hinni fog a mesékben. Posztolt, innen-onnan kérdezgetett, tanácsot kért a neten, aztán levelet írt mindenféle szóba jöhető helyre, hátha történik valami.

Az e-mailekben, levelekben leírta azt is, hogy a fia azt hiszi, hogy a miniszterelnök a Parlamentben lakik, de szó szerint értve, vagyis, hogy ott alszik, ébred, ott van még a fürdőszobája is. Vagyis a mesebeli kérés csakis a Kossuth téri épületre vonatkozhatott.

A szívós anyai kitartást aztán végül, ahogy a mesékben szokás csakis siker koronázhatta. A sokadik próbálkozás, a ki tudja hányadik levél, üzenet végül célba talált. És ugyan ki mondhatna nemet egy a gyerekének örömet szerezni akaró anyának?

A miniszterelnök csak kiszorította azt a másfél órát, amíg a négyéves kissrácot körbe vihette a Kossuth téri „tündérpalota” kétségkívül mesebeli folyosóin és termein. Ahogy a csodát szívósan megteremtő anyuka írta aztán a LaMome Mami nevű netes fórumon:

„ Együtt teáztak, sütiztek, beszélgettek, ajándékokat kapott, sok-sok mindent. Azóta is a hatása alatt van az egésznek, nem aludt, nem evett egész nap, folyamatosan beszél, csak mondja, hogy mit látott és milyen jó volt. Mindent, amit szeretett volna látott, megnézhetett megfoghatott, teljesen oda van.”

A tanulság? Így anyák napja előtt legfeljebb annyi, hogy az édesanyák nem ismernek lehetetlent, ha a gyerekről van szó… addig mennek, posztolnak, írnak, telefonálnak, amíg célba nem érnek. Amíg egy négyéves kisfiú álmából csak-csak valóság lesz.

Eközben a címlapon