Szoboszlai Dominik
Szerinted is csak háromszor esik szerelembe az ember igazán? Szociálpszichológusok szerint csak háromszor éljük át az igazi szerelmet.
Mutatjuk, miért!
Mert mindenki először éli át életében. Az összehasonlítás hiánya miatt mindannyian ideálisnak tartjuk a kapcsolatot. Arról álmodozunk, hogy ez nemcsak az első, hanem az egyetlen szerelem marad az életünkben és mindent olyan igazinak érzünk.
Elűzzük a negatív előjeleket, és egyáltalán nem hallgatunk az eszünkre. Kudarcba fulladhat azonban a szerelem, mert túl sokat adunk mások véleményére. Tini barátnők unszolnak, hogy hagyjuk el a szerelmünket, vagy a szüleink nem hiszik, hogy ő lenne az igazi számunkra. Ehhez jönnek még a pubertáskor hormonális és érzelmi változásai és a túldramatizálás. Így történhet, hogy hirtelen minden elmúlik, ami tegnap még tökéletes volt.
Megtanulhatjuk ebből a kapcsolatból: ne idealizáljuk a partnerünket, hanem a kapcsolat valóságát nézzük. Nem minden arany, ami fénylik. Ami az elején tökéletesnek mutatja magát, nem mindig igazi.
Ekkor tanuljuk meg igazán, hogy kik vagyunk, és mit szeretnénk, hogy boldogok legyünk. A második szerelem nem nélkülözi a konfliktusokat és a szenvedélyes tapasztalatokat sem. Átélünk magasságokat és mélységeket, és ez fáj. Tapasztalatokat gyűjtünk magunkról, de valahogy ez a szerelem sem az igazi. A kapcsolatba sokkal több időt és energiát rakunk annál, hogy elérjük életünk szerelmét.
Amit tanulhatunk: nem érdemes a dolgokat megtartani. Ha valaminek vége van, bátorságra van szükség, hogy a véget kimondjuk, és előre- tekintsünk.
Nincsenek elvárásaink, és tudjuk, hogy nem létezik szerelem első látásra. Ennek ellenére hirtelen valami mágikus vonzóerő bűvkörébe kerülünk, és az ember nem tudja megmagyarázni, miért kapta őt el ez az érzés. Ebben a váratlan szerelemben nincsenek elvárásaink - az ember elfogadja a másikat olyannak, amilyen.
Megtanuljuk: az elképzeléseink néha teljesen eltérnek a realitásoktól, és a szerelem más, mint amiről mindig beszélnek.