Márki-Zay: Nyitott kézfejjel kell ütni a gyereket

Mint arról korábban a lapok beszámoltak, Hadházy Ákost azzal vádolták 2005-ben, hogy úgy megverte 4 éves nevelt fiát, hogy a kisfiú fejét több öltéssel kellett összevarrni, majd ezt megpróbálták eltitkolni a gyerek édesapja elől.

Orvosi látlelet is készült a sérülésről

A családgondozóban így számolt be erről az édesapa a Bors által múlt héten nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint: „2005. 09. 30-án esedékes láthatáskor kiskorú gyermekemet téli sapkában adta át az édesanyja, és nem közölte velem, hogy fiamat baleset érte. A gyermek elmondása szerint nevelőapja arcul vágta és elvesztette az egyensúlyát, nekiesett egy bútordarabnak. A sebészeti osztályon 3 öltéssel varrták össze a fejét... nem tudom elfogadni, hogy nevelőapja bántalmazza.”

A verés miatt gyámhatósági eljárás indult és ügyészségi feljelentés is történt. Az édesanya és Hadházy azt állította az eljárás során, hogy egy horvátországi nyaraláson történt a baleset, amikor a kisfiú rohangált. Csakhogy korábban, amikor az édesapa számonkérte az anyát, mi történt, ő még egészen mást mondott. „2005. október 2-án, miután az orvosi látlelet vételére fény derült, volt feleségem »a gyermek ugrált az ágyon és leesett« verzióval állt elő, a »futott, megbotlott és elesett« változatot két héttel később azonban már én is hallottam…” – írta az édesapa.

Nem vizsgálták, igazat mondott-e a kisfiú

Bár Hadházy Ákos most, az ügy kipattanása kapcsán azt állította, hogy annak idején a nevelt fiát pszichológus is megvizsgálta, aki megállapította, hogy bántalmazás nem történt, valójában nem volt ilyen vizsgálat, a gyermeket korábban, még 2004-ben a láthatással kapcsolatosan vizsgálta meg pszichológus. A fellebbezésben az édesapa azt írja: „senki nem rendelt el hivatalosan pszichológiai vizsgálatot”, és ennek valóban nincs nyoma a védelembe vételt elutasító határozatban sem. Az édesapa fellebbezését azzal utasították el, hogy nincs szükség a gyermek védelembe vételére, mert mindkét szülő vállalta, hogy együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal. Ez az édesanyának nem is eshetett nehezére: Hadházy Ákos felesége ekkor a szekszárdi nevelési tanácsadóban dolgozott, vagyis lényegében kollégának számított.

Hadházy Ákos nem állt szóba a nevelt fia édesapjával

Az édesapa több beadványában is leírta: amióta Hadházy belépett az életükbe, azóta nem tudja úgy tartani a kapcsolatot a gyermekével, ahogyan abban megállapodott a volt nejével. Annak ellenére, hogy ő nagyvonalúan megengedte, hogy Hadházy az asszonyhoz költözzön, az ő tulajdonába.

„Dr. Hadházy Ákos ...2003 februárjában lépett be volt nejem életébe… Új házasságkötését követően tovább erősödött volt nejem azon törekvése, hogy az új apa megjelenésével eltávolítsa a régit… Volt nejem és a jelenlegi férje folyamatosan azon fáradoznak, hogy a gyermekkel kapcsolatos jogaimat minimálisra korlátozzák… Továbbra is fenntartom azon állításomat, hogy gyermekem szavának hiszek és őt fizikailag bántalmazták...” – írta az édesapa.

Több bántalmazásról is beszámolt az édesapa

Már 2005 januárjától gondok voltak a kapcsolattartással, de az édesapa szeptembertől számolt be ennél is sokkal súlyosabb problémákról: a kisfiú arra panaszkodott, hogy nevelőapja, Hadházy Ákos megfélemlíti, édesanyja távollétében bántja, megveri. Szeptember 19-én emiatt eljárást indított a Családvédelmi Szolgálatnál – jóval azelőtt, hogy az a sérülés tudomására jutott, ami miatt most a botrány kirobbant! „...Gyermekem meg van félemlítve, s nem gondolom, hogy a testi fenyítés az egyetlen lehetséges módja egy gyermek megfegyelmezésének, s kimondottan aggódom amiatt, hogy fiam nem érzi biztonságban magát abban a családban, amiben él, hiszen az édesanyja nem ad hitelt a szavainak, így nincs senki, aki a kisgyermeket megvédje. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy fiam elmondása szerint volt nejem férje a különböző testi fenyítési formákat főként akkor alkalmazza, ha az édesanya nincs otthon vagy nincs a közelben...” – írta beadványában az édesapa. Szeptember 24-én ezt megerősítette: „...legutóbbi láthatásom alkalmával fiam igen rossz lelkiállapotban volt, folyamatosan panaszkodott volt feleségem férjére, aki elmondása szerint mind fizikailag, mind érzelmileg megfélemlíti őt.”

Az soha nem tisztázódott, végül a kisfiú hol és hogyan sérült meg akkor, amikor három öltéssel kellett összevarrni a fejét, de lehet, hogy ha az édesapa panaszait komolyabban veszik, nem fajulnak idáig a dolgok. A kisfiú az édesapjának azt mesélte, hogy a nevelőapja akkora pofont adott neki, hogy egy bútor adta a másikat, de az esettel kapcsolatban hivatalos pszichológiai vizsgálat nem történt, a gyereket nem hallgatták meg…

„A nevelés nem bántalmazás”?!

Márki-Zay Péter, a baloldal kormányfőjelöltje – aki mellesleg rokona Hadházy Ákosnak – Kanadára hivatkozik: szerinte ott megengedett a testi fenyítés. Márki-Zay a Radio Color városi internetes rádió családi magazinműsorának is kifejtette gyereknevelési nézeteit. Ott azt mondta: „Nekem az mindig fontos volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak. Ilyen szempontból én a testi fenyítésnek is szükségét érzem. Persze ahogy a gyerekek nőnek, ez teljesen kikopik…. A gyermeket az ember fölkapja és elviszi, és nem érdekel, hogyha sír. Most én azt mondtam, hogy megyünk, akkor megyünk. Nem kell bántani a gyermeket. Egyszerűen arról van szó, hogy ha ő nem akar jönni, akkor húzom. Akkor fölveszem. Akkor viszem. És nem fogadom el neki. Ha hisztizik, akkor kiviszem onnan…”

„Kanadában nagyon szigorúan szabályozva van az, hogy a gyermeket semmilyen külsérelmi nyom nem érheti, nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel stb. Tehát nagyon pontosan, korrektül le van szabályozva, hogy hogyan lehet fenyíteni egy gyermeket. És azt gondolom, hogy ez a helyes út.”

Miután szavai botrányt keltettek, Márki-Zay a Facebook-oldalán magyarázkodott: szerinte kiragadott és félremagyarázott részleteket tett közzé a sajtó, de azt megerősítette: a magyar szabályozással szemben a kanadait helyesebbnek tartja, az ugyanis nem utasítja el a testi fenyítést a gyermeknevelésben. Szerinte különbség van a nevelés érdekében végzett testi fenyítés és a bántalmazás között. „A testi fenyítés nem gyerekbántalmazás” – írta. Valószínűleg Hadházy Ákos is így gondolkodott, amikor nevelt fiának „a haját meghúzta, pofon ütötte és a lábát megtekerte” – bár ez utóbbi nem bizonyított tény, szemben azzal, hogy a baloldal kormányfőjelöltje a saját szájával mondta el többször: szerinte a testi fenyítés helyénvaló és nem bántalmazás.

Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos harmad-unokatestvérek, apai ágon voltak közösek a dédnagyszülők. Szüleik, akik másodunokatestvérek voltak, még tartották a kapcsolatot, de a két politikus állítólag csak 2018-ban találkozott, akkor, amikor a politikai nézeteik összehozták őket. Ezek szerint a nevelési nézeteik sem állnak távol egymástól.

Dühből pofon csapta kétéves gyerekét – szó szerint ezt mondta Márki-Zay a Partizánban

Korábban a Partizán készített interjút Márki-Zay Péterrel, amiben elismerte, hogy vágta már pofon dühből a kétéves gyerekét, és szerinte rendben van, ha veréssel fegyelmeznek egy kisgyermeket. Szó szerint idézünk az interjúból.

Partizán: „Péter, ütötted már meg a gyerekeidet?”

Márki-Zay Péter: „Nem vagyok büszke rá, de igen.”

Partizán: „Ezt hibának tartod?”

M-ZP.: „Nem... Más az, aki agyba-főbe veri a gyermekét, és más az, amikor az ember a fenekére csap egyet…”

Partizán: „...Arról beszélek, hogy az autoritásod, a hatalmad érvényesítése érdekében a gyerek fölött, alkalmaztál-e bármikor pofont vagy ütést.”

M-ZP.: „Valószínűleg igen. Attól függ, hogyan definiálod az autoritást… Azt, hogy én a gyereknek a fenekére ütök akkor, hogyha sokadik rászólás ellenére, tanítás-nevelés ellenére mondjuk kiszalad az útra satöbbi, azt gondolom, hogy ezt abszolút tudatosan kell vállalni.”

Partizán: „Nem azonos értékű egy arculcsapással.”

MZ-P.: „Nem, abszolút nem.”

Partizán: „Csaptad már arcon a gyereked?”

MZ-P.: „Előfordult dühből, igen. Ez az, amit megbán az ember, igen.”

Partizán: „És kértél tőlük bocsánatot ezért?”

MZ-P.: „Egy kétéves gyerek, az nem olyan, hogy letérdelek elé és azt mondom, ne haragudj, hanem ilyenkor az ember ölbe veszi, megsimogatja, megpuszilja… Ha a gyerek abból ért, hogy a fenekére csaptál, mert kiszaladt az útra, akkor van értelme. Ezt mondom én. Nyilván ez nem az első és automatikus megoldás, az ember azért neveli őket, én mindig azt szoktam mondani, hogy ez a fajta szankció, ez egy végső kétségbeesett eszköz arra, hogy a gyerek megértse, hogy neked szót kell fogadni, hogy te vagy az autoritás. Hogyha te azt mondtad, hogy ő nem mehet ki az útra, akkor nem mehet ki az útra. És ha ezt egy kicsi gyereknél eléred – nyilván ez a célja a nevelésnek, hogy 14 évesen, 20 évesen ne kábítószerezzen. De ez ott fog eldőlni, amikor megengeded neki vagy nem engeded meg neki, hogy a másik gyereket püfölje a játszótéren. Mit fogsz csinálni akkor, hogyha a homokot szórja a másik gyereknek a fejére?”

Partizán: „Mit csinálsz?”

M-ZP.: „Nyilván rászólsz. És hogy ha nem fogad szót, akkor mit csinálsz? Én megfogom és elviszem onnan. És ha olyat csinál, akkor lehet, hogy a fenekére ütök vagy a kezére ütök. Igen. Érezze azt, hogy ezt nem szabad.”